tegnap volt két éve hogy meghalt a király. Asszem életem első szerelméről beszélünk. Még általánosban estem bele és vele párhuzamosan a kunkoriszempillájú krisztiánba, akit üldöztem a folyosón hogy adjon puszit. Na vannak dolgok amik például alig változtak azóta. Hétfőn csilla megtanít moonwalkerezni a konyhában. 

De legalább a Billie Jean is not my lover .

több nagyon fontos esemény is történt a héten. Pld majdnem bátor voltam. Jövök hazafelé valami kurva későn a szabadság téren át valahonnan és látom ám hogy egy nemnormális, éjjel majdnem hajnal, sétáltat kutyát. Ami egészen addig nem is zavart amíg egy macska nem került a képbe. Ezek a dolgok eleve le vannak zsírozva bennünk, létezik az a közös halmaz amiben én meg a macskák vagyunk. Érzek valami párhuzamot a távolságtartásunkban. Nekem a macska szépséges mint egy mini oroszlán és úgy viselkedik mint egy normális pasi. Jön ha akar és nincs állandóan a seggemben a nagy imádatával. Én ezt bírom, a szuverenitást.

A kandúrok külön kedvenceim, állandóan csavarognak, verekednek, megdugnak mindenkit a háztetőkön. Minden kandúrmacska kicsit olyan mint James Dean, vad és menő, igazi férfi. Vagy mint némelyik szeretőm, óhh. Aztán ha kasztrálják őket olyanok lesznek mint a férjek egy szar  házasságban, dagadtak és otthonülők. Valószínűleg kéne nekem egy pszichológus.

Szóval egyszercsak látom ám a menekülő macskát amit kerget a kutya. Nyilván nem egy tacskóról van szó. (szevasz Eszter!) Először tovább mentem, mert nem hittem volna hogy van ember aki ezt engedné. De aztán volt az az érzés a gyomromban ami zavart, úgyhogy mondom én ezt megnézem már mégiscsak, mert többet nem tudnék rendesen a Manci cicánk szemébe nézni ha cserben hagyom ezt a kis utcakölykét itt. Amúgy nyilván nem voltam feltűnő, a tök üres téren összevissza ketten voltunk.

Na még jó hogy visszafordultam az október 6.-a utcából, mert látom ám, hogy ez az emberszerű idióta nemhogy megfogja azt a dögöt hanem még segít neki bekeríteni a kukák mögé menekülő macskát. Az ilyeneket kéne pórázon pisilni vinni különben, csak az a baj hogy lehet élvezné. Úgyhogy én ott sétálgattam teljesen normálisan vagy 10 percet és gondolkoztam mennyire néz ki hülyén ha kihívom a zsarukat mert egy kutya+gazdája üldöz egy macskát. Vagy valaki tudja e az Ace Ventura számát. De az óriási 160centis termetem olyan rémisztő volt hogy aztán a kutyára póráz került és én megvártam amíg el is húznak a kurvaanyjukba. És tényleg alig nézett rám furcsán a fazon, pedig nem is látott bele a fejembe. Akkor érezte volna magát igazán szarul pedig.

Másik nagyszerű felejthetetlen történet erről a hétről. Leszbikuslány közölte velem hogy szép vagyok és megadom e a számom. Lol.

Mondtam neki hogy nem értem a kérdést és én a fiúk kiálló csípőcsontjára bukom, nem tudom ez számít e. Különben pont olyan volt mint amikor olyan fiú udvarol aki nem tetszik eléggé, zavarbaejtő. Kedveskedik, cirógatja az arcod mondja hogy uristendeteccel sőt érződött amikor megérkeztem hogy néz, csak aztán a többiek felvilágosítottak hogy nem a séróm fasza és nem a fodrászomat akarja.

Ez van, mindenkinek kellek. Kár, hogy csak egyszer.

Ez a zene meg kurvajó. Itt ugrálok rá megint.

A tökéletes hétfök ilyenek.

Elmegy az ember dolgozni reggel 9kor és éjjel kettökor még az andrássyn kérdezi magától hogy most komolyan ennyi az idö?! aztakurva!

 Először azt hittem ez csak egy napló arról hogy T-vel mit nem lehet, és hogy kár mert tetszik és hogy akkor az ő blogja meg az enyém is róla fog szólni ami az ő világában annyira tökrendben van csak az enyémben nemoké.

De már kezdem sejteni hogy a ribancoskodási attitűd lesz itt monitorálva durván. Pedig velem tényleg sose történik semmi, komolyan.

Úgy volt, hogy én csak dolgoztam kb 7ig mint egy igazi szerencsétlen, de már abból kellett volna sejtenem valamit, hogy a főnököm ma törödött velem, amire egyáltalán nem voltam felkészülve mivel ő is egy nő. Olyanokat kérdezett, hogy mitöl érezném jobban magam. Úgy zavarba jöttem hogy nem mertem megmondani hogy nettó 3kilót szeretnék. 

Aztán a múltkori posztom alján lévö fürtös fiu, - aki nyilván olasz és nem hivnám exemnek mert azért addig nem tartott már tavaly se -  rám írt hogy főzne nekem vacsorát és a downtownban lakik, bemutatná az üzlettársát, megmittomén. Nem láttam egy éve. 

Jó. Nem tudok erre az offerre más választ adni.

Hát igen, éreztem a dolce vitát tiszta erőböl, jó az olaszom, a séró is cool, akkora a borospohár mint a fejem, megtanítottam nekik azt a szót hogy szerelmeskedni mert csak a másikat ismerték. Na mondom, asszem boldog vagyok már majdnem, ezt se hittem volna még délután kettőkor.

Bár tudtam, hogy nem a kétszépszemem miatt vagyok itt hanem a networking az oka mindennek (dejólenne fiatalnak és naivnak lenni ujra).

De mivel én a hülyékkel meg bátrakkal vagyok, aki új életet kezd idegen országban saját ötlettel én azt kedvelem, tehát hagytam magam lenyűgözni söt eldöntöttem, hogy oké tényleg hypeolom ezt a pasta boltot mert ezek idióták. 3órán át gyurmáznak ott, hogy legyen félkiló tortellini és elhiszik, hogy ebben az országban lesz ember aki megveszi ezt az exclusive cuccot.  

Amugy az olaszokrol még egy nagyon fontosat kell tudni, hogy eljönnek ide élni de mindent italyból hoznak maguknak, kaját, cigit, mindent és aztán ugyanugy élnek itt mint otthon. Ők ilyen szeretnivalóan balfaszok.

Én idönként nem veszem észre, hogy mikor van az a pont amikor még minden normálisan távolságos mitöbb hivatalos, meg mikor kattan át a switch és kapok egy puszit az arcomra az ablakpárkányon a hold alatt. Mindegy, csak az andrássyn vettem észre hogy a sok csókolózástól fáj a szám. És már megint akkor van szex ha nem tervezem hogy lesz. 

ps: olyan ez az én szupertitkos blogom, hogy az ausztráliában élő drága barátom azt mondta hogy aki ismer engem, az úgyis felismer a dumámról. Mert olyan jellemző vagyok magamra mint állat. Ő azt a szót használta hogy egyéniség, de ettöl meg elpirulok.