vegre van valaki akivel egyidoben vagyunk egymasnak a vilag kozepe. ez ritkan all fenn ket ember kozott... Es ezt nekem senki sem mondta elore.
hashtag en vagyok az anyjaneve

Ez a poszt kb egy éve irodott...

Egy nap felébredtem es hirtelen 10 évet öregedtem, annyi éves lettem mint a papirjaimban. Elvesztettem érdeklődésemet dolgok és emberek iránt, más programok után vágytam, decens felnőttes életre.  A hülyeségtoleranciam nagyon alacsony lett hirtelen.

A buszon a mellettem ülő nő ránéz a cuccaimra, észreveszi hogy mind a kettőnknél mosópor öblitő, asszonysors mondja.... Hát igen. amikor kicsi voltam es naiv akkor azt hittem hogy a szerelem egyenlő a kéz a kézben szaladgálunk a réten miközben ábrandosan nézünk... Arról nem volt szó hogy vasalni is kell. Még nem jöttem rá miért a házasság a nők álma. Gabor Zsazsa nyilván nem mosott főzött takaritott, úgy könnyü kilencszer férjhez menni. Ezen gyakran elgondolkozom hogy mindenki erre vágyik, sőt allitólag ez jó. Szerintem meg az a jó ha van személyzet meg szakács, meg a rokonaim között egy fogorvos, nőgyógyász,esetleg egy plasztikai sebész. Szóval komolyra forditva a szót megállapodhatunk abban hogy ha nem születtünk királylánynak akkor igazából megszivtuk.

A tv-ben mindig úgy van hogy az a kiscipő oda van készítve az asztalra reggel, hogy amikor apu felébred megkapja az üzenetet. Aztan sírás, apu felkapja anyut megpörgeti összepuszilgatja stbstb. Nos a hatodik kerületben meg úgy van, hogy két szerencsétlen áll a fürdőszobaban és nézegeti a tesztet. Te, szerinted ez hány vonal? én nem tudom,ez két vonal ez? sztem még várjunk egy hetet. jó....

A terhesseg felvet moralis kerdeseket.Most hogy épp csak elkezdte ketté osztani a kis sejtecskéit most küldjem rá a hajfestéket vénásan?

Gyönyörü nagy melleim lettek, kar hogy a hasam miatt senki sem veszi öket észre.

megjelent:

http://hetediksor.hu/2013/06/04/egy-makulatlan-elme-vakito-ragyogasa/

Tajtékos napok (L’écume des jours) rendező: Michel Gondry, főszereplők: Audrey Tautou, Romain Duris, Omar Sy, Gad Elmaleh, francia filmdráma, 125 perc, 2013 (12)

„Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellington-féle. A többinek el kéne tűnnie, mert a többi rút, s az alább következő néhány, bizonyságul szolgáló lapnak az ereje abban a tényben rejlik, hogy a történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki. A szoros értelemben vett anyagi megvalósulása lényegében a valóság ferdített és hevített hangulatú kivetítéséből áll egy szabálytalanul hullámos, torzításos referencia-síkra. Látható, hogy tán még soha nem volt szó ilyen tisztességes eljárásról.”  (Boris Vian)

Nos, ez a könyv előszava és benne van minden. Akinek már ez sokk lenne annak a film nem javasolt megtekintésre, ilyen egyszerű ez. Mert nem fogja értékelni a ficánkoló nyakkendőt, a kutya identitással rendelkező cipőt, a csapból folyó angolnát meg a mesterszakácsot a hűtőben… Kell ehhez a filmhez nyitottság. Még annak is aki olvasta a könyvet.

Amúgy tipikus szerelmi történet jazzre hangszerelve. Colin (Romain Duris) megismerkedik Chloéval (Audrey Tautou), táncolnak sandacsacsát, összeházasodnak, nászutaznak. Majd az az egyszerű tény, hogy a lánynak lótuszvirág nő a mellkasában ami halálos, megváltoztatja egész addigi életüket. A fiúnak dolgoznia kell a pénzért, de csak rettenetes munkákat talál, olyanokat például ahol a fegyverek makkból nőnek ki a földből és emberi meleggel kell őket növeszteni (a munkára vonatkozó részek szerintem nem is voltak annyira elrugaszkodottak). És bár Colin mindent megtesz amit tud, az nyilván nem lesz elég, mert a színes ízes habcsókosnak látszó élet nem viccel, hanem grotekszbe fordul és a sündisznótüske a torkunkon akad.

Nekem a szürrealizmus csak addig esik jól ameddig vidám. Amíg azt érzem, hogy az élet abszurditásának karikatúráját látom. Amíg az van, hogy a koszorúslányok magukkal tudják vinni a tükröződést a ruhájukon. Amig azt gondolom, hogy óh de jó is ez az úszva lebegés szerelmesen. De aztán elveszik tőlünk ezt a jó érzést és a valóság kegyetlen történéseit gonosz mesék képeivel megspékelve kapjuk az arcunkba. A film képi világa végig reflektál a valóságra, épp ezért még nyomasztóbb a boldogság múlása és az elkerülhetetlen vég.

Mint a free jazznél, itt is befogadónak kell lennünk az iránt, ami a másik elméjében megszületett. Máskülönben ha nem tudunk elvonatkoztatni, ha ragaszkodunk a saját fantáziánkban keletkezett formákhoz, akkor nem fogjuk élvezni a lehetőséget, hogy betekinthettünk Michel Gondry kattant ötleteivel teli csodaországba.

"Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellington-féle. A többinek el kéne tűnnie, mert a többi rút, s az alább következő néhány, bizonyságul szolgáló lapnak az ereje abban a tényben rejlik, hogy a történet teljes egészében igaz, mert elejétől végig én találtam ki. A szoros értelemben vett anyagi megvalósulása lényegében a valóság ferdített és hevített hangulatú kivetítéséből áll egy szabálytalanul hullámos, torzításos referencia-síkra. Látható, hogy tán még soha nem volt szó ilyen tisztességes eljárásról.”

Nos, ez a könyv előszava és benne van minden. Akinek már ez sokk lenne annak a film nem javasolt megtekintésre, ilyen egyszerű ez. Mert nem fogja értékelni a ficánkoló nyakkendőt, a kutya identitással rendelkező cipőt, a csapból folyó angolnát meg a mesterszakácsot a hűtőben... Kell ehhez a filmhez nyitottság. Még annak is aki olvasta a könyvet.

Amúgy tipikus szerelmi történet jazzre hangszerelve. Colin (Romain Duris) megismerkedik Chloéval (Audrey Tautou), táncolnak sandacsacsát, összeházasodnak, nászutaznak. Majd az az egyszerű tény, hogy a lánynak lótuszvirág nő a mellkasában ami halálos, megváltoztatja egész addigi életüket. A fiúnak dolgoznia kell a pénzért, de csak rettenetes munkákat talál, olyanokat például ahol a fegyverek makkból nőnek ki a földből és emberi meleggel kell őket növeszteni (a munkára vonatkozó részek szerintem nem is voltak annyira elrugaszkodottak). És bár Colin mindent megtesz amit tud, az nyilván nem lesz elég, mert a színes ízes habcsókosnak látszó élet nem viccel, hanem grotekszbe fordul és a sündisznótüske a torkunkon akad.

Nekem a szürrealizmus csak addig esik jól ameddig vidám. Amíg azt érzem, hogy az élet abszurditásának karikatúráját látom. Amíg az van, hogy a koszorúslányok magukkal tudják vinni a tükröződést a ruhájukon. Amig azt gondolom, hogy óh de jó is ez az úszva lebegés szerelmesen. De aztán elveszik tőlünk ezt a jó érzést és a valóság kegyetlen történéseit gonosz mesék képeivel megspékelve kapjuk az arcunkba. A film képi világa végig reflektál a valóságra, épp ezért még nyomasztóbb a boldogság múlása és az elkerülhetetlen vég.

Mint a free jazznél, itt is befogadónak kell lennünk az iránt, ami a másik elméjében megszületett. Máskülönben ha nem tudunk elvonatkoztatni, ha ragaszkodunk a saját fantáziánkban keletkezett formákhoz, akkor nem fogjuk élvezni a lehetőséget hogy betekinthettünk Michel Gondry kattant ötleteivel teli csodaországba.

Ne igérj semmit, csak szabadíts fel. Ezzel össze is foglaltam egy párkapcsolat engem érdeklő részét. Ehhez képest a felnőttek kevesbé rózsaszín barbiházában egyáltalán nem az van, hogy állandóan kéz a kézben szaladgálunk a réteken. Mert közben elmosogatunk meg odateszünk egy mosást, és már megint venni kell egy csomag só bors paprikát mert kifogyott. Valaki meg mossa fel a konyhát mert hogy néz ki. Mi lányok hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a királyfi kurvára ráér állandóan velünk foglalkozni, mert nyomoruságos kis életében addig a nap se sütött amig velünk nem találkozott, másrészt meg hogy a megváltás szó szinonímája a párkapcsolatnak. Pedig óh dehogy. Superman kihalt az összes haverjával együtt már régen, meg hát miért is lenne kevésbé nyomorult az a másik mi mint magunk, mikor ő is ezen a bolygón él, neki is kell naptej meg reggeli kv. Az lehet hogy nem látszik mindenki tökbéna szerencsétlennek elsőre, és ő mondjuk tudja a pivotot én meg a magyar nyelvű excelben meg se találom mert nem tudom hogy van leforditva, de attól még nem kell csodákat várni a fiuktól mert abban tartósan nem lesznek jók. Örülhetünk ha egy fél csodát produkálnak évente, a maradék idöben meg normálsian viselkednek.

A párkapcsolat az az állapot sztem, ahol az élet problémái egy másik polcon jelennek meg, de az igen ritkán van hogy akkor most azonnal elköltöznek egy szép piros címkés kisbolygóra ahol csak a kisherceggel találkozhatnak, aki meg okos ugyhogy úgyis megoldja mindet jól. Mondjuk legalább azon már nem kell gondolkozni reggelente a metróban hogy de mérnem szeret. Tegyük fel hogy ez benne van az alapbeállitásban. Az extrák közé meg jó lenne rendelhetövé tenni az EQ-t. Minden fiu egy kicsit EQ autista, kivéve talán az irókat meg a művészeket. De azokkal meg nem lehet élni normálisan.Szóval amikor romba dőlnek a a cuki rózsaszín téglákból épített várak a kis tornyocskákkal együtt, akkor nekem mindig az jut eszembe, hogy a romok alatt fekvő pár melyik tagjának kellett volna felnőnie a felnőttek világához hogy ez elkerülhető legyen. Mert ennél nagyobb tizpontos érzelmi KO-t nem nagyon tudok, mint amikor az egyik azt hiszi hogy van egy kapcsolata, a másik meg már adja el a zongorát a nappaliból meg jönnek a költöztetők. Olcsóbban is meg lehet tanulni hogy csak magadra számíthatsz és mindig egyedül vagy igazából, elég lett volna elolvasni a coelho összest. Igy meg most évekig padló, meg pár szerencsétlen újbóli nekifutás. Persze csak az egyik félnek, a másik az kb egy éven belül újra nősül vagy hasonló. Teljesen felidegesítettem magam azon, hogy azoknak sem sikerül házas maradni akik ezt egy elég fontos életcélként fogalmazták meg maguknak. Tíz éven belül elválni nem ér, kivéve ha van egy kurva jó indok. De öt év után olyat mondani hogy nem szeretlek az nincs benne semmilyen játékszabályban ha elmultál kamasz és kimondtad hogy örökké. Kutya macska terasz függöny, ezekkel meg mi lesz, normális vagy?! Vajon mit hitt a házasságról aki ilyenre így menetközben rájön... Mindegy, végülis nincs hozzá közöm, csak véleményem, amit amúgy senki sem kérdezett nyilván... Különben szerintem olyan nincs hogy valaminek nincs jele. A megcsalás nem akkor kezdődik amikor anyun már fekszenek. Azért odáig el kell jutni, előtte van pár mail meg sms. Meg az a pár köbméter homok amibe a fejünket dugjuk ahelyett hogy szembenéznénk.

Jó lenne mindig konstruktivan választani, jó lenne tudni mi a szeretetnyelve a másiknak, hogy ne azt adjuk amiról azt hisszük hogy nekünk jó lenne hanem azt amit a másik úgy ért. Kellene egy szeretetnyelv gugli forditó. Én töltök veled minöségi időt tehát szeretlek, az neked a csinálok szendvicset uzsinak tehát szeretlek fordításban lenne, meg hasonlók. És egyből mindenki tudná hogy mi a szitu. Akkor arra kérdésre, hogy mi volt a legjobb a kapcsolatban gyakrabban felelhetnénk azt, hogy elégedett voltam.

 A hetedik sor közepén: 

SZERZŐ: SPANODCSAJA – 2013. MÁRCIUS 13. SZERDA  KATEGÓRIA: FILMKRITIKA

nincs olyan sok issue most, hogy kiiratkoztam a drámakirálynő tagozatról és átmentem hamupipőbe, csak válogatom otthon a lencsét ügyesen...

Semmi toyboy story, a régieket is letagadom, ugyan már az csak science fiction, ilyenek a valóvilágban egyáltalán nincsenek is...  Szóval szépen nő a párkapcsolati háj a derekamon. És a szadomazo konditeremben már többször eszembe jutott, hogy első randin legközelebb így nyitok: Figyelj, hájas a hasam és most szeretném leszögezni hogy az is marad, a kedvedért se fogom GI Jane-re kigyurni magam. Te is inkább okos legyél. Aztán adok neki 10 perc fórt hogy elmenekülhessen.

Bridget J. nyugdíjba ment és lehet gasztronómia blogot fog írni… Szürreális muffint úgy kell sütni, hogy nem olvasod el a dobozt rendesen és szemre teszed hozzá a tejet. Na akkor olyan lesz a végén, hogy Dali órája mellé simán ki lehetne állítani mint remekművet. Igaz hogy először arra gondoltam, hogy az egészet elrejtem szépen a szekrényben mielőtt valaki meglátja, de aztán úgy döntöttem, hogy itt igazából az történt, hogy én annyira szeretem a művészeteket hogy direkt szürreális muffint sütöttem.

Különben meg a fűszerek miatt van minden. Amikor az ő bazsalikomja beköltözött az enyém mellé a dobozba, egyből tudtam hogy na most már aztán innen nincs vissza. Komolyan nem értem, hogy amikor az emberek elválnak, akkor szétosztják a fűszeresdobozt is?! olyan mégse lehet, hogy akkor ez a te feketeborsod, az meg az én majorannám. A fűszereinket nem lehet szétválasztani egymástól többet. Kész. A pirospaprikán dőlnek el a dolgok. 

Amúgy nagyon hasznosak a fiúkkal létesített interperszonális kapcsolatok. A lakótársam miatt pld kikupálódtam NFL-ből. Az amerikai foci az olyan, hogy a szúnyogfiúk sokat és gyorsan szaladgálnak, a macifiúk meg lökdösődnek. A gól meg szerintem tádé, mert a TD-nek egyáltalán semmi értelme nincsen. És olyan jófej, hogy vett nekem meccsre jegyet. Én meg mivel hálátlan köcsög vagyok, azt találtam mondani, hogy inkább valódi kulturális élményre vettél volna...Ez mondjuk nem volt szép tőlem.  

Ma reggel 10től a Klubrádió Ötös című műsorában az első 50 perc teljesen érthetetlen módon nem rólam szólt... :) Azután volt egy riport a majdnem világhírű bloggerrel. 
Köszi a 15 percnyi hírnevet a 7sornak!;)  

Meghallgathatjátok itt:

kb 21:55-nél kezdődök:   http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20130205-102858.mp3 

itt folytatódik:   http://www.klubradio.hu/klubmp3/klub20130205-105858.mp3

in cooperation with A hetedik sor közepe: 

SZERZŐ: SPANODCSAJA  – 2013. JANUÁR 28. HÉTFŐ   KATEGÓRIA: FILMKRITIKA

némelyik iroda mind egyforma. cartman testalkatú kollégám felidegesített. Látok rá esélyt, hogy egyszer kidobom az emeletről, ha a tenyérbemászó mailjeitől elszakad a cérna. Esetleg kritikát fogalmazok meg felé hogy: a kompetitiv magatartásod nagyon zavaró, tudnál egy kicsit kooperatívabb attitűdöt mutatni, kérlek. (Akkor legalább megtudná, hogy milyen sok szépszót ismerek.) Multis fertőzőbetegség, hogy mindenki azt hiszi, hogy csak ő helikopter, a többiek meg mind hülyék. Ma meg is kérdeztem tőle hogy, szerinted ez vezet valahova ez a kommunikáció? Értem én, hogy én új vagyok, ő meg nagy okos és szép, és a vállalat valószínűleg saját halottjaként fogja eltemetni, mert ő mindenkinél mindent jobban tud stb stb.. De igazából engem kurvára nem érdekel az ő szakmai nagysága. Ami őt eléggé bosszantja is. Miután ő is csak pont ugyanott dolgozik ahol én, hadd ne ájuljak már el de azonnal. Ráadásul az, hogy az ember tudja csinálni amit két éve csinál, az nem az extra faszagyerek skill, hanem a mégjóhogy. Szóval nem valószínű, hogy ettől én mostanában odaleszek. A szakmai alázatommal is komoly probléma van tisztán látszik. ja és munkamorált is vennék.

etetem a kis dagadékot. Nem lakik velem, mert én sem lakom magammal, de minden nap kap enni tőlem. Úgyhogy szépen, amint nyílik az ajtó már jön is befelé. puszi pacsi kaja van? Most meg tüzel. Tekergőzik, nyekereg, ribanckodik előttem a gangon. A szomszéd feri szerint, ez azt jelenti, hogy óhdenagyon szeret engem, sőt aggódik. Hát nem akartam neki mondani, hogy téved mint a fiatal lányok a vidéki diszkóban. Mivel itt inkább arról van szó, hogy a hormonok elhomályosítják a macskánk tisztánlátását és pont úgy viselkedik mint a fiúk a szórakozóhelyeken sok alkohol után. Na már most, egy okos lány nem hiszi azt, hogy ennek bármi köze lenne a szeretethez. Viszont a dugáshoz...

Mióta az új irodában dolgozom, vannak átmeneti udvarlóim. A recepciósfiú, a konyhásfiú, meg a buszsofőr. Az udvarlást onnan számoljuk hogy felmerül a nem iszunk egy kvt topic. De én már azt is a biztos-akar-valamit szeletbe helyezem el a tortadiagramon, aki tudja a nevem, viszont én nem tudom az övét. vajon honnan tudja a fiú a nevem, aki a rakottkrumplit teszi a tányéromra?!  Azt mégse mondhatom, hogy ne haragudj de hujesznobpicsa vagyok és kizárólag csóró értelmiségi fiúkkal barátkozom hosszútávon, úgyhogy hagyjál. Amúgy sem értem, hogy jutunk el idáig. A pasik hajlamosak rengeteg bátorságot meríteni abból, ha egy kicsit is udvarias velük az ember, és egyből azt hiszik hogy akkor már holnaptól öribarik vagyunk. Biztos van egy olyan szabály, hogy szóba állsz velük ergó beléjük is vagy esve. "Amanda mindig jól kijött a szerencsétlenekkel." A mondat a Papírkutyákban hangzik el, de mindig én jutok az eszembe róla. 

Voltam soltész rezső koncerten. Sosem hittem volna, hogy egy ilyen mondatot valaha kimondok. Mindig is érdekelt hogy miből élhetnek azok, akik még a paleolit korban voltak híresek azzal az 1 db dallal, de nem mentem oda megkérdezni és/vagy dedikáltatni a mellemre.

Az ember addig meddig puszilgatja a békákat, hogy az egyik a végén tényleg királyfivá változik. Csak én nem lettem közben királylány at all.  Szóval én nem is tudom h mi lesz, mert be lettem mutatva családilag, official girlfriend. Asszem nincs vissza a lejtőn. Hamarosan jön az a rész, hogy önszántamból inget vasalok életre halálra, fél8kor meg barátok közt. 

Mindenki arra vágyik, hogy a státuszt átírja in relationshipre az igazán nagyon nagy ővel, pedig az az igazság hogy a párkapcsolatos társasjáték egy eléggé kimerítő extrémsport. Azzal az egy emberrel - akit valahogy még csak csak el tudsz viselni több mint 24 órán át - együtt jár legalább még egy olyan másik 10-30, akik fixen benne vannak a csomagban. Fel van setupolva az egész történet, nincs legördíthető opciós ablak. A social network tágul. Meg a világegyetem, kivéve brooklynt. 

Amikor a 7sor vevő a stílusunkra session legújabb eleme ide is elmentve a boldog jövőnek, meg nekem.

http://hetediksor.hu/2012/06/03/legyetek-jo-ha-tudtok-in-new-york-city/   

Tegnap éjjel (Last Night) r.: Massy Tadjedin, sz.: Sam worthington, Keira Knightley, Eva Mendes, Guillame Canet, amerikai-francia romantikus dráma, 93 perc, 2010

Én nemtom mi van, de mostanában csak olyan filmeket láttam, amiben a nőket, egy körzeti orvos tutira anorexiával utalna be a legközelebbi cukrászdába, azzal a felkiáltással: Egyél fiam, mer olyan sovány vagy, hogy nincs melled se!” A kétdimenziós Joanna (Keira Knightley) véletlenül az utcán, találkozik egy régi szerelemmel Alexszal (Guillaume Canet), amíg a férje elmegy egy biznisz tripre. Michael (Sam Worthington) ugyan jó férj, de némelyik férfi mind egyforma, úgyhogy, sajnos nem sok esélye van a nehéz tüzérséggel őt attackoló Eva Mendes (Laura) ellen. A házaspárnak adódik egy éjjel, amit külön töltenek, és amikor senki sem tudná meg ha…

Mindenkinek mást mond ez a film a félrelépésről. Nekem például azt, hogy ilyen az élet, mit van mindenki felháborodva. A jól működő vérkomoly kapcsolatok is beszürkülnek a mindennapokban az évek alatt, és az új-izgi-szexi és főleg ideiglenes outsiderek jönnek és megpróbálják megtorpedózni az idilli családi fészket. Jó, ha sikerült száznyolcvankilósra meghízni a nagy boldog házasságban, akkor valszeg nincs veszély. De aki csinos, annál bepróbálkoznak, és senkit se hat meg, hogy a státusz az a married.

Hőseink fiatalok, szépek, okosak, kurvára házasok, és mindent elárul az arcuk, ahogy egymásra se néznek, amikor együtt utaznak a liftben. Annál a résznél az jutott eszembe, hogy íme, ez az amire mindenki vágyik. A komoly kapcsolat. Ami az évek alatt, ilyen szép unalmasra szelídül.És van az a rész, amire tényleg mindenki vágyik néha. Amikor egy francia egy szerető vagy olasz vagy francia, mi más fiúval vacsora, érzelem, buli, akinél a mágnes, aki gátlástalan, aki megtarthatatlan. Vagy a latin kolléganővel a durva kémia, a szexista játszmák, a nem-a-megszokott, a csábítás, a titok.Érdekes, hogy mind a négy szereplő szimpatikus. Eva Mendes nem a szemét ribanc feelinggel szereti el más férjét. Alexnak, a párizsi fiúnak, meg mi amúgy is mindent nyomban megbocsátanánk, amint ránk mosolyog. A férj szereti a feleségét ez nem kérdés, a feleség szereti a férjét, csak…  Szerintem, ez tipikusan egy csajos film. Lehet hosszasan vitatkozni utána, hogy honnantól ér a megcsalás, mi van a titkokkal meg a bizalommal egy kapcsolatban. Vagy sóhajtozni, meg együttérezni attól függően, hogy épp melyik szerepet játsszuk realtime az életünkben. Mert mindenki volt már, vagy lehet még bármelyik szituban. Csak a fiúk mondjuk, nem problémáznak ennyit ezeken.

megígértem a másik bloggerlánynak hogy kibebaszott jó tavaszunk lesz. Éstényleg. Itt a zélet egyre gyakrabban hársfavirág illatú, lampionos színes izzós, smooth jazz aláfestéssel. Sőt az is előfordult, hogy örömömben visítozva ugráltam az utcán a telefonba. Néha az ember megkapja amit szeretne, néha meg még olyat is amit igazán nem is akart. Például a múltkor is, állunk a pultnál, mondom a móninak nézd már azt a lila fiút, ott jön a biciklijével. Jó az a haj, nem?! És akkor egyszercsak a fiú ott áll mellettünk a pultnál és hozzám beszél valamit a kis szájával. Nahát mivan mivan, a kis kívánságok érnek, a nagyoknál meg foglalt a vonal, vagy ezt most hogy?! Mondjuk mocskosul meg is érdemeljük már, hogy az összes kívánság teljesüljön, de mind. Nagyon sok hónapig voltunk rendesek, nekem meg az nem áll annyira jól. A korlátok elveszik a színeim. Fel is szabadítottam magam itt ott hirtelen.

visszavonhatatlanul kitört a tavasz, és ez azért is teljesen biztos, mivel a szomszéd macskái az én ablakomban wellneszeznek délutánonként. Kizárólag a tavaszi éjszaka az oka, hogy minden este elveszek a cityben világmegváltó beszélgetésekbe bonyolódva, ahelyett, hogy csinálnék valami igazán fontosat. Pedig tulajdonképpen mindig ugyanaz hangzik el, és mindig egyetértünk abban, hogy a blogommal nem találtam fel még a spanyol viaszt se. Mindenki homok a szélben, generációs a probléma, mit vagyok úgy oda. Mindenki fél és persze mindenki fáj. Mindenki szeretője valakinek. És néha a fiú azidióta elfelejti megemlíteni nekem, hogy a lány akinek bemutat, milyen státuszban van. Én meg, a te ki vagy kérdésre, viccből azt felelem, hogy én vagyok a fiú következő szerelme. De tényleg nem gondoltam komolyan. Ez nem megbeszélés tárgya, azt se tudom holnap mi lesz, nemhogy ilyeneket. Nem tehetek róla, a lányok csak a muff rádióra hallgathatnak. Arra kell hatással lenni, ez a feladat srácok. Ha nincs kémia, lehetsz akármekkora kurva jóarc, partiképes komoly ember, ha nincs áram, akkor sajnos max csak öribarik leszünk, mert nem fogok tudni belehalni a szemedbe. Beszéld meg a hormonjaimmal, please. Mindenki szerelem akar lenni, és mindenki gyereket akar. De senki sem tesz igazából semmit érte, hogy egyáltalán ezen az úton elinduljon. Hihetetlen tényleg. Szegény génjeim, kurva jók, kár értük. Úgyhogy egyelőre azt látom, hogy 1.,egymás gyerekeit nevelgetjük majd boldog összevissza kuszaságban, 2.,egyedül halunk meg és mire a hullánkat megtalálják a konyhában, eltelik simán egy hét is. Szép kilátások. A barátnőm azt mondta ma, hogy olyan 70 éves korunkig bombanők leszünk, utána hirtelen elkezdünk öregedni. Az baj vajon, hogy én csak olyan 40ig akartam élni mindig is? De mostanában ezt nem szoktam hangoztatni, mert a környezetem ledobja tőle a haját.

A múltkor a kisüzemben, valaki épp kötözködő üzemmódban érdeklődött a hogylétem felől. Mármint miért nem az van velem, ami mindenkivel ennyi idősen lenni szokott. Már a kérdést is alig értem ilyenkor. Pardon? Hogyan kell öltözni az 50 éves madonnának, meg mit kell csinálni mikor, mit tehet meg egy nő, meg ilyenek….Ki szerint?? Hagyjál már. Te hallod, hogy mennyire vagy konzervatív? És tudod hogy én mennyire? Semennyire. Na ennyi. Nincsenek szabályok, bármit lehet. Elég kevés korlátom van úgy általában, az a pár meg ami mégis, nos azokról is tudom, hogy teljesen feleslegesek. Mondtam is neki, hogy ne aggódjon, én is akarom amit a legtöbben akarni szoktak, csak szerintem nem csak úgy lehet, ahogy a legtöbben csinálják. Az nem biztos, hogy az én utam a jó, csak az a tuti hogy én nem tudom másképp. És ezerszázalék, hogy van volt olyan aki ugyanezt érti és lovászfiúm lenne, vagy őrzőm, vagy harcosom. Ezután leült mellém a szaxis. Kíváncsi barátunk megkérdezte tőle, hogy az hogy van, hogy a free jazz az igazából zaj, és a közönség szerinte ezt nem élvezi. Erre ez az áldott jóember, ahelyett hogy ott helyben lefejelte volna, szépen elmagyarázta neki tökkedvesen, hogy mindegy, hogy a közönség mit gondol, mert nem kereskedelmi igényt elégítünk ki, hanem csak játszunk és ha valakinek tetszik, hát az igazán pompás. Mivel nincsenek szabályok és bármit lehet. És ezt a standupot úgy adta le, hogy az enyémet nem is hallotta, mivel épp játszott azalatt. Na mondom tessék, kurvára büszke vagyok a barátaimra, meg az összes szellemileg közös halmazomra. Ilyenkor kevésbé érzem magam egyedül.

Peace.love.freedom.      

egyszer nagyon hasonlítottam egy másik lányra. Nem volt olyan régen mint amennyire nem emlékszem. Az agyam továbblépett, reset. Amikor a szív is nyitott egy tabula rasa-t. Volt közös csíkos macska, kanapé, nyaralás, lánykérés, évek. Főztem, sütöttem süteményt. Senki el nem hinné rólam, aki ma ismer. A kollégái hazahozták és betámasztották a sarokba mert annyira kész volt, hogy nem tudott járni. Csak röhögtem, levettem a cuccait és begörgettem az ágyba. Ájlavjura itta magát, amikor. Volt terv egyszermajd gyerekre. Szexista volt mint én. Nem mentem hozzá. Jól tettem, nem ő volt az. De ennyi időt nem töltöttem senkivel. Láttam sírni.  Én bőgök mindig, engem bárki láthat, nem kunszt. A skorpiók megbízhatóak. Gyűrött volt az arca. Horgászni szeretett.  Én meg utáltam hajnalban kelni, úgyhogy kiosont csendben. De most komolyan, szerintem a hülye halak is alszanak még a sötétben. Tutira.

Két véletlennel kezdődött és pár szexnek indult. Csak a vaksi hormonok kezdtek el járni. Végül 6 év lett meg közös hűtő. A rossz tulajdonságai kurvára zavartak, és földhözragadt volt. Kétszer hoztam rá a frászt azzal, hogy elájultam. Hogy megijedt szegény. Karjába vett mint a filmeken és felvitt. ÓH! Nem emlékszem, hogy lett vége. Engem elvitt egy másik ország, valami bizonytalan remény. Ilyet gyakran csinálok. Járt utat járatlanért bedobok bármikor, ha ténylegigazánvalóban akarom tudni milyen. És nem baj, ha nem válik valóra. Visszasenézek. Kíváncsibb vagyok mint félős. Megőrülnék attól, ha meg se próbálom. Az én mindent megtettem érzéssel más elbukni.

Ma szembejött a szomszéd abból az életből. Abból a másik városból feljött a kulturális élményért. Egy pesti színházban összefutok a régmúlt árnyával és nem emlékszem a nevére. Ő tudja az enyém és kedves, még mindig ott lakik. Én meg magyarázkodok, hogy nagyon sok idő telt el. Jól vagyok, megváltoztam, semmi nincs abból a lányból, alig emlékszem valamire. Nem nem beszélünk, de mindegy is. Van itt egy bazinagy szakadék. Idegen az a kedves lány, milyen vidéki, milyen béna cuccokban járt. A megtett út számít és előnyömre változtam mégis zavarba ejtő. Most néha megállít egy egy fiú az utcán, hogy de extrán nézek ki, dejó a hajam, és az élet nem para csak szex és new york, de....van de.

Már nem teszek annyit, már nem tűrök annyit. Már kijelentő mondatokban beszélek. Sehol egy felkiáltójel vagy egy kérdő. Nemet is úgy mondok mint igent, kerek-perec. Nem zavar eléggé ha rosszfej vagyok. Felnőni nem menő, a naivák boldogabbak. Pedig nagyon cuki kiscsaj voltam régen. Mint amikor előkerül a doboz a régi képekkel, tiszta por az egész és mindenkinek idétlen a frizurája. Valaki betagelt ezeken és már nem tudom letörölni.

A véletlenek kizökkentenek. Néha nem akarsz találkozni, de a véletlen már reggel 11kor sem veled van.

Some of them want to use you
Some of them want to get used by you

 published by http://hetediksor.hu/2012/03/30/a-vilag-legjobb-meloja/

 Az igazi kaland (We bought a Zoo) r.: Cameron Crowe, fsz.: Matt Damon, Scarlett Johansson, Elle Fanning; vígjáték, 123 perc.

True story, magas cukiságfaktor. Minden játszik, amitől a mosoly garantált. Kislány trendy szettekben, kicsike és nagyocska állatok, kevéske szerelem, csipetnyi dráma, nők-álma apu. Minden lány szeretné konkrétan ezt a férjet lehetőleg örökbe, mert negyven felé jobban néz ki mint az átlag. Nem túl kövér, ellenben van haja, sőt látszik a szemében, hogy túl jó ember ő erre a világra, bár nagyon bénán bánik a szavakkal. Ez biztos valami nagyon macsó férfi tulajdonság különben.

A nagy magyar valóságból nézve igazán irigylésre méltónak tűnik úgy kiszakadni a régi életünkből, hogy nem kell ázsiáig menni gyalog, hanem csak a városvége tábla után kettővel vesz az ember egy állatkertet és ennyi. Deal done. Új élet hello.
Benjamin Mee (Matt Damon) idilli élete felborul, miután megözvegyül és ott marad egy kamasz fiúval és egy pici lánnyal. Bár a nők tépik a sorszámot, és tálcán kínálják a degondoskodnék rólatok sütit, apu nem találja a helyét és végül az elköltözés mellett dönt. Az újlakás vásárlás egyből magával hozza a very new élet illatát, egy kis tigris ürülékkel keverve. Az igazi kalandok úgy lesznek, hogy egyáltalán nem tudod mibe kezdtél, de majd csak lesz valami. Csak 20 másodperc őrült bátorságra van szükség az elején.

A film bájos családi mozi de van üzenete az elengedésről, az újrakezdésről. Párszor elhangzik a mondat, hogy ha a beint a sors menni kell tovább. Bárhová menekül az ember, a fájdalmait magával viszi, de aztán valahogy mégis újra kisüt a nap, egyszercsak. Persze a holly-vudunak köszönhetően még a könnybelábadós részek se keserűek. Nekem meg kicsit az az érzésem volt, hogy ez a való világban nem ilyen kicsit-nehéz lenne, hanem kibebaszott rohadt mocskos nehéz. Az elengedés, a gyász, az újrakezdés, ez az egész család dolog már alapból, egyedül. Még jó hogy a szekszi Kelly (Scarlett Johanson) segíti a beilleszkedésüket.
Kapunk pár vicces karaktert, egy szép képet a teamspiritről, az összefogásról. Tinik komplikált lelki életét. Amikor a 14 éves kislány csalódva először szembesül azzal, hogy nem minden a reményei szerint alakul, akkor a barátnőm felsóhajtott, hogy na tessék már ilyen fiatalon elkezdődik. A fiúk néha nem úgy gondolják, mint mi, néha meg halvány fogalmuk sincsen, mit akarnak. Legtöbbször. Zárójel zárva.

Nekem azt adta el a film, hogy mindig van remény, hogy az élet hinta, de apró csodái beragyogják a napjainkat, és még amikor nyakig ér a szutymó akkor is lehet egy kis váratlan szerencsénk ha bátrak vagyunk. A derű legyen veletek.

A kicsi és egészen szerencsétlen meteoritok gondolkodás nélkül zuhannak bele a feneketlen mélységbe, mint derült égből a polly, és egyáltalán nem veszik figyelembe, hogy a leendő kráter milyen kondíciókkal rendelkezik, van e benne elég hely elfészkelődni vagy sem. Tulajdonképpen a meteoritok egyáltalán nem izgulnak azon, hogy mi várja őket és az milyen lesz. Maga a zuhanás a lényeg, és az már önmagában annyira felszabadító, hogy halk örömsóhajok gyúlnak a sztratoszférában, miközben odakacsintanak a holdnak. Az meg csak higgadtan áll és egyáltalán nem is érti, hogy most akkor pontosan mióta is van itt ez a bazinagy csillaghullás.
Van hogy azon kapod magad, hogy csak a szebb szavak vannak elöl hagyva a szárítón és bizonyos beszélgetések egész nap, végtelenített szalagon forognak a fejedben. Józanságod és jóságod zavarba ejti a bátorságomat. Valaki kikapcsolhatná a hangszórókat, muszáj dolgoznom néha. A lelkem tükre kék és van olyan, aki tud olvasni tükörírást, még szótár sem kell neki hozzá.


Milyen jó is annak aki képes a csöndre, például én is befoghatnám néha, több szempontból is beljebb lennék. De a csönd amúgy is olyan megnyugtató. Például amikor kiderül, hogy óhjaj, ennyire mindent inkább mégse akartam volna tudni. Nem kellenek az ígéretek,az eskü, a sok szöveg. Bőven elég lesz, ha érzed amiről szó van.  A szép nagy barokk aranykeretes szavak ellenére végül aztán mégis az van ami van. Nem azt kapod amit érdemelsz, hanem azt kapod amit kapsz. Mindenki mehet reklamálni annak, akiben hisz. Már volt, hogy én is felírtam az égre könnyekkel, hogy hát ez kurvára nem ér, csakkitérdekelt.

Azt a kis köcsög koboldot, aki tekeri azt a biciklit, ami hajtja az áramfejlesztő generátort ehhez a sok luxnyi fényhez, amivel simán bevilágíthatnánk egy stadiont, na azt azért jól nyakon vágnám a báli legyezőmmel ilyenkor. Mit ragyogtat itt összevissza, kiprojektorozva az égre a jelet mint a batman. Ha tudnám, hogy mi kapcsolja fel a ledeket, óriás ívben kerülném el azt a dolgot, hogy semmilyen wifi ne tudja megzavarni a rendszer nyugalmi állapotát. Nem szaladgáltam a réten léggömbökkel a kezemben, de tetszett az a kis pázsitos tisztás a horizont mögött. Elheverésztem abban a fűben egy kicsit az új élmények hétvégéjén.
A karjával átnyújt a fejem fölött és leoltotta a reflektorokat a szememben.

értékelték a tavalyi évemet a nagy logó alatt. Mindenkiből az lesz, amit elhisz magáról hogy lehet…Nekem például lehetne karrierem. Állítólag tudom, hogy mit kell csinálni, csak nincsen hozzá kedvem. Úgysincs életem, akár dolgozhatok is éjjel nappal, hogy legyen improvement meg benefit és jól zárjuk a Q1-et….Persze. Mentoring in progress. Zsír. Anyám örülne, ha egy szavamat is értené. Az irodában oly eredményesen működő hidegvéremet kéne a fiúimmal szemben is alkalmazni. Akkor biztos többel maradnék beszélő viszonyban, miután a közös jövőnk már mögöttünk van. Én és az egóm kéz a kézben, azon gondolkozunk, hogy szerintem a tavalyi goaljainkat figyelembe véve, pont ott állunk ahol a part szakad, de mindenképpen jobban tudunk angolul és több a bútor a lakásban. Viszont abból ami tavaly volt, már majdnem minden felejtős lett. Akkora az életfluktuáció, hogy csak kapkodom a fejem, hogy mivan már megint. A kékszakállú herceg vára csupa zegzug, ajtók nyílnak, csukódnak. Nem én mozgatom a kilincset. Csak a szellemek járnak. Meg a madár se. Kis séta, semmi sárga tégla csak az útvesztő. Nézelődöm, úgy érzem nincs közöm, engem nem érint. Alig hallom amit mondasz, nem tudok odafigyelni. Akarsz valamit tőlem, de nem érdekel, mert én akartam valamit tőle és nem érdekelte. Biztos visszasugározzuk amit máshol kapunk, nemdirekt. Mint valami béna napkollektor vagy tv antenna. Most ez az adás megy, nincs nyolckor híradó. Még azt sincs kedvem mondani, hogy annyira hülye vagy… Mert nekem igazából mindegy. A legjobb estéimen idegenekkel ülök egy asztalnál, akik egyáltalán nem értik mit dolgozom, én meg azt nem értem, ők miből élnek. A zenész meg a filmes dramaturg nekem hobbynak hangzik, és én úgy vagyok korlátolt, hogy azt képzelem, hogy ha nem szívlapáttal hordod a gondolatgödörbe a tartalmat, miközben szenvedsz, akkor az nem is munka hanem szórakozás. Én csak tolom a csillét. Úgy vagyok senior, hogy közben outsidernek érzem magam. Annyi az újcsaj, hogy meg se próbálom megjegyezni a nevüket. És nem értem mi ez a nagy zsezsgés. Valaki elküldhetné nekem a pontos koordinátáit a helynek, ahol lenni szeretnék, csak hogy tudjam.

 Mostanában becsípődött nálam az elköteleződés szava megint... Hogy a barátság, szerelem vetületen ez ugyanaz a dolog. Ez az amitől minden egyből egyértelmű, de csak a kétoldali ér. És hogy a hiánya mindenképpen szomorú mert semmit sem lehet tenni. Sajnálom, már nem érzem amit kéne. Sajnálom, hogy nem érezted amit kéne, amikor más kártyák voltak osztva. Árnyékot vet ránk.

Néha jó, hogy az apátia aludni hagy reggel, és amikor felébredsz, nem a második gondolatod az, hogy dejó szombat van, hanem egyből az első.   

Remekül elvoltam hetekig, erre tessék, a szemét kis kémia már megint keresztül osont a kordonon, teljességgel figyelmen kívül hagyva, hogy én mit szeretnék. Értem én, hogy zavarbaejtős, lábremegős, visítós, meg minden, de az volt megbeszélve magammal, hogy most egy darabig minden bűbáj ellen védőoltást kaptam. Bár szeretném, de mégse lehet megkérdezni szemtől szembe, hogy ne haragudj, köztünk kémia van, vagy csak én akarok veled ennyire lefeküdni? Tudtad hogy valaki szexista szavakat írt a homlokodra neonbetűkkel? És jó lenne, ha ezt a sok tesztoszteront meg a jóképedet máshol sétáltatnád, mert tönkreteszed az egész hétvégémet. Köszi. Egy kedves barátom azt mondta, nézzem meg a Shame című filmet. Áhh minek, szerintem én tudom miről szól. Sajnos szarul adom elő a kicsit futok még, hogy elkaphass figurát, leginkább amint rájövök, hogy mi a szitu, meg is mondom direct speechben az áldozatnak. És azt várom, hogy örüljön. Ahelyett, hogy a hímzett zsepimet dobálnám a királyfi előtt, leginkább a Helló,te ki vagy szlogennel dolgozom. Na ettől a legtöbb esetben, úgy menekül el szegény, hogy lyukat vág a falon át, mint a tom&jerry. De gyakran még ők jönnek zavarba attól, hogy én nem vagyok normális. Nagyon szórakoztató. A köröket unom. Hogy mi lesz azt úgysem mi döntjük el. Max abba van beleszólásunk, hogy adunk e esélyt a másiknak, hogy elmesélje a történetet, amiért az utunkba sodorta a szél. Aztán pedig elengedjük, ha lejárt az idő. Nem tehetünk mást. Úgyhogy jó lenne, ha elmondanád minek jöttél és mit fogok tanulni tőled.
 

Egyszer csak megjelent ZS, aki teljesen tévesen hiszi magáról, hogy sikere van a csajoknál, és közölte hogy úristen mindig ilyen nők között szeretne ülni. Mi meg mondtuk neki, hogy jól vigyázz mit kívánsz bébimackó! Itt ugyanis óriási egók vannak és akkora az önérzetünk, hogy attól van itt ilyen meleg. Amúgy meg csodálatos party volt. Egy józan elme naná közölte velem, hogy 104 ember felköszöntötte szülinapján a facen, csak ketten nem, és én vagyok az egyik. És mit tudok elmondani a barátságunkról ennek tükrében. Azt hogy gratulálok, hogy megszámoltad. Meg azt is, hogy ennek semmi köze a valódi barátsághoz. Mi van itt, hogy mindenki a barátság hívószóval nyomul és mindenki meg van húzatva, csak én vagyok helikopter.  

a múzsáim a tőlük elvárt igen magas színvonalon, nagyon udvariasan és úriember módjára ignorálnak. Réges régen elfoglaltak valaki mással, és teljesen tökmindegy hogy mit gondolnak, mivel nem nekik kell megbocsájtaniuk nekem. Az a jó abban, hogy mindig nagyon finom vonalú fiúkat választok ki szívigtartó szerelemre, mert aztán amikor minden összetörik, ők igazán elegáns szavakkal hagynak sorsomra, hogy most már nyugodtan kereshetek valaki mást akivel visítozhatok. Sajnos én a végén mindig csak a szépre emlékszem. Arra két hétre az elején. óh de jó volt! És csak mint valami béna amerikai vígjáték marad meg a fejemben az a rész, amikor nagyon határozottan küldtük el egymást oda, ahol a soha többet ne szólj hozzám rész kezdődik és a hát ezhülyebazmegmicsinález rész a vége. Viszont ezeken meg utólag, amikor már nem bőgök, annyira lehet röhögni, végül is tök nevetségesek. Úgyhogy én most inkább másoknak castingolok. Az ismerőseimet már csak úgy hívom fel, hogy van velem egy csinos lány, gyere. Ez főleg olyankor fordul elő, amikor a pincérnek azt mondjuk, hogy alkoholt hozzon mivel drogot itt úgyse árulnak.

Tegnap a harmadik almás cider után azt mondtam a fiúnak, hogy úgy megcsókolnám a fogait, mivel annyira whitening bright volt szabályosan elrendezve a szája, de nem gondoltam komolyan azt se.
Csütörtökön meg majdnemboldog voltam a két pálinkától és észre se vettem hogy simogatom a karját egy másiknak, pedig józanul még attól is zavarba jövök ha rám néz. 

Van valami szabály arra, hogy a hülyeségeket kizárólag éjszaka követhetjük el, alkoholos befolyásoltság alatt, és nappal kell őket súlyosan megbánni? Tudod amikor fogmosás közben arra gondolsz, hogy ezt most tényleg mérkellett. És hogy fogod helyre hozni?!
A randevúim alatt meg csak barátokat találok, pedig én inkább valami olyat szeretnék ami szexi és megnyugtató, és nem egy hetekig tartó kurva nagy hiányérzetben végződik. De főleg nem úgy kezdődik, hogy az első két hétben elhangzik, hogy mi az ami nem lesz.

Viszont van amikor olyan a nap, hogy felhúzod a harisnyádat, belövöd rajta a csíkot hátul, szemre spirál, szájra fény, óriás napszemüveg, a kendőt fújja a szél, és a kabrio oda megy ahová akarod ....Átsüt a nap felhődön és csikiz. Az ilyen napokon jóarcokkal találkozol, és minden mailre jön válasz. Cinkosod lesz, meg titkod. Az office ablakából meg viola az ég, és akkora giccsbe nyomul a naplemente a horizonton, hogy egy perces néma csendben nézed a padtársaddal az eget. Amikor a networking megvarkagatja kis fejedet, te meg csak tartod egy kicsit jobbról is, egy kicsit balról is. Doromb doromb. Mennyire jó ez a város. Mennyire kiborító. Már nagyon régóta úgy szaladgálok felalá a lépcsőkön, hogy nem kell ez nekem, rég kinőttem, soha többet nem megyek sehova. Kanapé tv papucs. Ahha.

You're so sweet talking, you're so fire walking...