Ne igérj semmit, csak szabadíts fel. Ezzel össze is foglaltam egy párkapcsolat engem érdeklő részét. Ehhez képest a felnőttek kevesbé rózsaszín barbiházában egyáltalán nem az van, hogy állandóan kéz a kézben szaladgálunk a réteken. Mert közben elmosogatunk meg odateszünk egy mosást, és már megint venni kell egy csomag só bors paprikát mert kifogyott. Valaki meg mossa fel a konyhát mert hogy néz ki. Mi lányok hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a királyfi kurvára ráér állandóan velünk foglalkozni, mert nyomoruságos kis életében addig a nap se sütött amig velünk nem találkozott, másrészt meg hogy a megváltás szó szinonímája a párkapcsolatnak. Pedig óh dehogy. Superman kihalt az összes haverjával együtt már régen, meg hát miért is lenne kevésbé nyomorult az a másik mi mint magunk, mikor ő is ezen a bolygón él, neki is kell naptej meg reggeli kv. Az lehet hogy nem látszik mindenki tökbéna szerencsétlennek elsőre, és ő mondjuk tudja a pivotot én meg a magyar nyelvű excelben meg se találom mert nem tudom hogy van leforditva, de attól még nem kell csodákat várni a fiuktól mert abban tartósan nem lesznek jók. Örülhetünk ha egy fél csodát produkálnak évente, a maradék idöben meg normálsian viselkednek.

A párkapcsolat az az állapot sztem, ahol az élet problémái egy másik polcon jelennek meg, de az igen ritkán van hogy akkor most azonnal elköltöznek egy szép piros címkés kisbolygóra ahol csak a kisherceggel találkozhatnak, aki meg okos ugyhogy úgyis megoldja mindet jól. Mondjuk legalább azon már nem kell gondolkozni reggelente a metróban hogy de mérnem szeret. Tegyük fel hogy ez benne van az alapbeállitásban. Az extrák közé meg jó lenne rendelhetövé tenni az EQ-t. Minden fiu egy kicsit EQ autista, kivéve talán az irókat meg a művészeket. De azokkal meg nem lehet élni normálisan.Szóval amikor romba dőlnek a a cuki rózsaszín téglákból épített várak a kis tornyocskákkal együtt, akkor nekem mindig az jut eszembe, hogy a romok alatt fekvő pár melyik tagjának kellett volna felnőnie a felnőttek világához hogy ez elkerülhető legyen. Mert ennél nagyobb tizpontos érzelmi KO-t nem nagyon tudok, mint amikor az egyik azt hiszi hogy van egy kapcsolata, a másik meg már adja el a zongorát a nappaliból meg jönnek a költöztetők. Olcsóbban is meg lehet tanulni hogy csak magadra számíthatsz és mindig egyedül vagy igazából, elég lett volna elolvasni a coelho összest. Igy meg most évekig padló, meg pár szerencsétlen újbóli nekifutás. Persze csak az egyik félnek, a másik az kb egy éven belül újra nősül vagy hasonló. Teljesen felidegesítettem magam azon, hogy azoknak sem sikerül házas maradni akik ezt egy elég fontos életcélként fogalmazták meg maguknak. Tíz éven belül elválni nem ér, kivéve ha van egy kurva jó indok. De öt év után olyat mondani hogy nem szeretlek az nincs benne semmilyen játékszabályban ha elmultál kamasz és kimondtad hogy örökké. Kutya macska terasz függöny, ezekkel meg mi lesz, normális vagy?! Vajon mit hitt a házasságról aki ilyenre így menetközben rájön... Mindegy, végülis nincs hozzá közöm, csak véleményem, amit amúgy senki sem kérdezett nyilván... Különben szerintem olyan nincs hogy valaminek nincs jele. A megcsalás nem akkor kezdődik amikor anyun már fekszenek. Azért odáig el kell jutni, előtte van pár mail meg sms. Meg az a pár köbméter homok amibe a fejünket dugjuk ahelyett hogy szembenéznénk.

Jó lenne mindig konstruktivan választani, jó lenne tudni mi a szeretetnyelve a másiknak, hogy ne azt adjuk amiról azt hisszük hogy nekünk jó lenne hanem azt amit a másik úgy ért. Kellene egy szeretetnyelv gugli forditó. Én töltök veled minöségi időt tehát szeretlek, az neked a csinálok szendvicset uzsinak tehát szeretlek fordításban lenne, meg hasonlók. És egyből mindenki tudná hogy mi a szitu. Akkor arra kérdésre, hogy mi volt a legjobb a kapcsolatban gyakrabban felelhetnénk azt, hogy elégedett voltam.