némelyik iroda mind egyforma. cartman testalkatú kollégám felidegesített. Látok rá esélyt, hogy egyszer kidobom az emeletről, ha a tenyérbemászó mailjeitől elszakad a cérna. Esetleg kritikát fogalmazok meg felé hogy: a kompetitiv magatartásod nagyon zavaró, tudnál egy kicsit kooperatívabb attitűdöt mutatni, kérlek. (Akkor legalább megtudná, hogy milyen sok szépszót ismerek.) Multis fertőzőbetegség, hogy mindenki azt hiszi, hogy csak ő helikopter, a többiek meg mind hülyék. Ma meg is kérdeztem tőle hogy, szerinted ez vezet valahova ez a kommunikáció? Értem én, hogy én új vagyok, ő meg nagy okos és szép, és a vállalat valószínűleg saját halottjaként fogja eltemetni, mert ő mindenkinél mindent jobban tud stb stb.. De igazából engem kurvára nem érdekel az ő szakmai nagysága. Ami őt eléggé bosszantja is. Miután ő is csak pont ugyanott dolgozik ahol én, hadd ne ájuljak már el de azonnal. Ráadásul az, hogy az ember tudja csinálni amit két éve csinál, az nem az extra faszagyerek skill, hanem a mégjóhogy. Szóval nem valószínű, hogy ettől én mostanában odaleszek. A szakmai alázatommal is komoly probléma van tisztán látszik. ja és munkamorált is vennék.

etetem a kis dagadékot. Nem lakik velem, mert én sem lakom magammal, de minden nap kap enni tőlem. Úgyhogy szépen, amint nyílik az ajtó már jön is befelé. puszi pacsi kaja van? Most meg tüzel. Tekergőzik, nyekereg, ribanckodik előttem a gangon. A szomszéd feri szerint, ez azt jelenti, hogy óhdenagyon szeret engem, sőt aggódik. Hát nem akartam neki mondani, hogy téved mint a fiatal lányok a vidéki diszkóban. Mivel itt inkább arról van szó, hogy a hormonok elhomályosítják a macskánk tisztánlátását és pont úgy viselkedik mint a fiúk a szórakozóhelyeken sok alkohol után. Na már most, egy okos lány nem hiszi azt, hogy ennek bármi köze lenne a szeretethez. Viszont a dugáshoz...

Mióta az új irodában dolgozom, vannak átmeneti udvarlóim. A recepciósfiú, a konyhásfiú, meg a buszsofőr. Az udvarlást onnan számoljuk hogy felmerül a nem iszunk egy kvt topic. De én már azt is a biztos-akar-valamit szeletbe helyezem el a tortadiagramon, aki tudja a nevem, viszont én nem tudom az övét. vajon honnan tudja a fiú a nevem, aki a rakottkrumplit teszi a tányéromra?!  Azt mégse mondhatom, hogy ne haragudj de hujesznobpicsa vagyok és kizárólag csóró értelmiségi fiúkkal barátkozom hosszútávon, úgyhogy hagyjál. Amúgy sem értem, hogy jutunk el idáig. A pasik hajlamosak rengeteg bátorságot meríteni abból, ha egy kicsit is udvarias velük az ember, és egyből azt hiszik hogy akkor már holnaptól öribarik vagyunk. Biztos van egy olyan szabály, hogy szóba állsz velük ergó beléjük is vagy esve. "Amanda mindig jól kijött a szerencsétlenekkel." A mondat a Papírkutyákban hangzik el, de mindig én jutok az eszembe róla.