ma eljött james dean a ház elé. Biciklivel. Menjek már le. Beengedtem volna a konyhába is, de azt mondta, hogy inkább nem jön fel, mert akkor bepróbálkozik és amilyen jól csinálja még megfektet. Mondtam neki, hogy ne álmodozzon, ezt nem ő dönti el, hanem én. Én meg nem az ő macskája akarok most lenni pont. De azért jól nézett ki a kis szemét. Úgyhogy, kapunak dőlve megbeszéltük, hogy az élet milyen reménytelen de legalább rövid. És keresi a lányt, aki szülne gyereket. Én beérném már azzal is, ha ismernék olyat, akinek lenne kedve megcsinálni a kakaómat reggel. Persze nem úgy, hogy miután leteszi az asztalra, azt mondja, hogy 520 ft lesz és hozhat e még valamit. Csak egészség legyen, a többit megvesszük.

Nem hiszek a barátságban fiúkkal. Tényleg nem mondtam még el sokszor. Ha szép, én akarok vele aludni, ha én vagyok szép, akkor meg ő. Ha lesz csaja az engem úgyis utálni fog, és úgyis eltiltja tőlem féltékenységből. Vagy azért nem szól hozzám többet, mert a csajának írja a mailt inkább, nyilván. De a fiúk még hisznek a mesékben, és nem ismerik a nőket. De egyáltalán.  

Ennek ellenére van legalább másfél igazi fiúbarátom. Meg még 3 aki most megsértődik, hogy de ők is azok hellóka. Jójó, igen.

A felebarátról nincsenek szavak, csak mailekben. Tekintve, hogy a fiúkat egy kurvanagy húsdarálón küldöm le eléggé az elején. Amelyik túléli, abból marad barát. A zöme fasirt. Próbálom leszúrni az én világomban érvényes távolságot jelző karókat szívbe, a behajtani tilos és egyirányú utca táblát, valamint próbálunk nem úgy viselkedni mint két 5 éves. Kénytelenek vagyunk felelősséget vállalni a tetteinkért. A simogatás és az elvárások nem maradnak megtorlatlanul. Ki melyik hibát vétette, azért felel.

Az egy egész boy-friend viszont óperencián túl lakik és szintén épp ma adott életjelet. Még akkor a barátom lett, amikor a fiú-akinek-a-nevét-nem-mondjuk-ki (szeretném ha valaki végre újraformázná ezt a kurvarég lejárt lemezt) még jelen időben okozott pánikot a meseországomban. Nem emlékszem a barátság címke mikor került rá a képre. Honnan ér ez a státusz? Sosem tudhatjuk kiből mi lesz, amikor megismerjük. Csak egy kolléga, egy ismerős, aztán egyszercsak felhívod éjjel háromkor, hogy segít e ásni, mert megöltél valakit.

Sztem partnerek kellenek az élet dolgaihoz. Ki jön velem kvzni, koncertezni, napra, csavarogni, szerelmeskedni, filmezni, kivel lehet (bírok és ő is) aludni, enni, lenni. Tisztára mint a kisherceg, van itt ez a kibaszott nagy sivatag, hol egy róka, hol egy rózsa, néha egy lezuhant béna repülős jön szembe. Nem az a lényeg, hogy a státusz a hajadon, vagy a 10 év múlva elvált, hanem hogy amit csinálni akarsz, ahhoz van e olyan ember akivel érdemes. Sosem értettem az örökké/férj/szerető fogalmakat. Illetve értem én csak leszarom. Nekem olyanok vannak, hogy elköteleződés, annak hiánya, szex, csípőcsontok, stílus, konstruktivitás, kreativitás. És ebből lesznek a szerelem, szerető, barát vetületek a külső szemlélők számára.

Az alap, hogy csak húzóerővel szabad. Ha nem tudok neked mutatni semmit, ami téged érdekel, hát akkor az elég kevés, ha te nem tudsz akkor meg én unom és amúgy se lopd az időmet. Mit adunk át. Mint a filmekben a varázslat, amikor átszáll a nyitott szájakon. Mi az, amit értékelni tudunk egymásban.  

A dél-amerikai barátaimtól tanultam meg firenzében a szabadságot. A mostani barátaimmal tanultam meg pestet. A fiúimtól kaptam azt a sok szar élményt, ami miatt világhírű blogger leszek mindjárt. Hogy ők mind mit kaptak, majd egyszer megkérdezem. A fiúkat nem, azt tudom.

Szóval ma este úgy beszéltem 3 kedves fiúmmal is, hogy ki se tettem a lábam a kerületből. Na ez a menő, nem a britney koncert.

Nemtom mit is mondhatnék... Az anyám napok óta kereskedelmi csatornákat néz nálam, ezzel súlyosan rombolva a pozitív energiák áramlását a házban. Mondtam is neki, hogy nem azért jártam ilyen sok évet iskolákba, hogy akkor most egy hét alatt levigye a nehezen megszerzett szellemi képességeimet egy gekkó szintjére. A szépgondolataimat sorra kinyírja a sok trash reality sorozat. Ne nézzetek tévét, menjetek ki a napra. Mindenki szaladgáljon a réten inkább.  

Volt egyszer egy fiú, nagyon bírtam hogy mindig tudta a helyes mondatokat. Például, hogy a tévé helyett inkább egymás szemébe nézzünk, meg ilyenek. Jegyzetelni kellett volna. Most egy világhírű művésznőnek mondogatja a nyálas faszságait. Ez a zélet. De nem hinném, hogy megbocsátok neki/magamnak valaha. És attól, hogy nem ért meg senki még nem biztos, hogy művész vagy.

A jófiúnak látszó rosszfiú sokkal bénább átverés mint mondjuk a push up. Például az Ákos is csak lassan két éve magyarázza nekem, hogy ő nem jófiú csak én látom annak, és csak azért, mert nagyon messziről nézem. De ha feltenném a mindentlátó szemüveget vagy legalább közelebb engedném, akkor még az is kiderülhetne róla, hogy pont akkora szemétláda mint amekkorát a nők  elvárnak. Sosem fogom megtudni. Én sokkal jobban szeretem, ha egy fiúnál egyből tudom kb mekkora programra elegendőek a zsetonok. Túl elfoglalt vagyok már a macskához a zsákban. Meg ez itt nem egy gyakorlóiskola fiúkollégiuma, hogy a nagy igazságokat amiket az én kanapémon fejtesz meg, remekül kamatoztasd a következőnél, akinek mondjuk jobban tetszik az orra. Tőlem mindenki azt csinál amit akar, meg abban hisz amiben tetszik, de én azért majd ügyesen eldöntöm, hogy részt akarok e benne venni. 

Az olaszfiúknál például elég egyértelmű a message. Túl szépek ők a fehér lóhoz. A kis hajukkal, ami kunkorodik összevissza, fújja a szél, meg mittomén... Az valami teljesen furcsa magyar szokás, hogy itthon a fiúk olyan hajviselettel élnek, mintha holnap vonulnának be forever az idegenlégióba és az egy centinél hosszabb hajért már tutira komoly bünti járna. Az italian boynak meg legalább bele lehet kapaszkodni a fürtjeibe. Éljen. De különben meg az olaszfiúkkal kapcsolatos sztereotípiákat el lehet felejteni. Nem mások ők sem mint bárki, csak jobbak a cuccaik. Nem a nemzetiségen dőlnek el a lényeges részek. És azok a mesék nem nagyon szoktak valóra válni, pedig az összes táncoslány a pretty woman sztoriban reménykedik, amiknek az lenne a vége, hogy elvesz a kis göndör digó szépfiú a ferrarival, és onnantól mindhalálig tengerpart meg Gucci, és hipp hopp megszűnnek az élet szemét kis dolgai, az emberek nem lesznek többé idegesítőek, az esőfelhő a fejed fölött már nem megy direkt utánad mint a rajzfilmekben, jótett helyébe jót kapsz, de főleg nem kell többet dolgozni menni reggel.