rég blogoltam, mert az van, hogy csak ami meglebegteti a kis lelkem apró membránjait (óh!) arról jut eszembe szó… És per pillanat nincs időm boldogan élni míg meg nem halok, mert gyakorlatilag halálra dolgozom magam, hogy ne haljak éhen. Ezzel vázoltam is öt napomat. És a másik kettő is jelentéktelen.

Van, ahol olyan a karácsony mint az amerikai vígjátékokban, hogy mindenki rénszarvasos giccses pulóverben rohangál fel alá a hóban, meg kurvára idilli körülmények között énekli a hullapelyhest. Sajnos, nálunk a panelbe meg nem fért be a kandalló, és amúgy is bénán állna a harminc éves tapétához. Ahová én járok haza, annak olyan a hangulata mint a keletinek, csak nálunk egy egész megye van belőle kb. És nem azért megyek intercity-vel mert sietek, hanem mert arra nem lehet felvinni a csirkét, meg egyéb más összekötözött lábú állatot (plusz öt gyerek+feleség, miközben azt a magyart beszélik üvöltözve, amit én nem értek).

A last xmas sem volt nagy szám, nem kaptam se hintalovat, se olyan varázscipellőt ami az összeütögetős módszerrel oda repít ahová még a wizzair se jár, a your heart meg végképp nem került szóba. Tehát most sem vártam túl sokat. Sál sapka tusfürdő. Különben a legmeghittebb pillanatot idén egy mekiben éltem meg, ahol ráadásul ugyanazt adtuk egymásnak. Bőgni meg én bárhol bármikor, mit nekem a hamburger.

De legalább ilyenkor vannak vállalatilag finanszírozott részek, és én lehetőleg azokra is elmegyek, ahová nem is vagyok hivatalos. A céges parti az a rendezvény, ahol mindenki ájlavjura issza magát és másnap azon gondolkozik, hogy elkövetett e valami vállalhatatlant, vagy esetleg megrontotta e 24 éves kollégáját a női mosdóban.igenigen

Nagyon vicces megkérdezni a reggeli kv-nál, a tegnap még very romantikus hangulatban lévő, ám mára már totális amnéziában szenvedő kollégától, hogy: namivan, szeretsz még? A fotókon meg azt veszed észre, hogy van olyan bob munkatárs, aki azzal az arckifejezéssel fogja át a vállad, mintha valami leterített zsákmányállat lennél. Pózolj nővel.

Azt játszottam, hogy punkrock hercegnő vagyok és végül egész jó estém lett, hárman is nyomták nekem a gombot. Még az a mondat is elhagyta a kis rúzsos ajkaimat, hogy: szerintem párbajozzatok...  Minél több volt az alkohol, annál szebb lettem. Ami a layout-ot illeti, a margaret astor sehol sincsen hatékonyságban a nagy mennyiségű ingyen piához képest.

Sajnos az ilyen szitukban, a legritkább esetben derül ki a fiúról, hogy esetleg kifinomult komplikált lelke van mint a vert csipke - ami mondjuk bejövős lenne - mivel a bátorság passworddel a homlokán stihlfűrésszel vágja maga alatt a fát. Például azóta sem értem, ha én nem szeretek táncolni, de ő erőszakos és mégis táncolnom kell, akkor vajon miben reménykedik… Olyanra kényszerít amit nem akarok, ergo halálosan bele fogok esni?! Ennyire azért nem vagyok szociopata, pedig szenvedésben nincs nálam nagyobb király a kerületben. Favágók amúgy is kíméljenek. A sovány kis szépgilisztákra bukom. És az egyszerűfiú nem pozitív jelző, csak mondom. 

Volt süppedős szőnyeg, sok csillagos tapéta, celeb vendég. Mindenki felvette a kisfeketét meg a black tie-t, hogy addig a másfélóráig, amíg részegen ugrálva le nem önti vörösborral, úgy érezze magát mint a clooney meg a katemoss. Csak itt nem mindenkinek volt önkritikája és/vagy stylistja.

Becéloztam a sütis pultot, megkerestem a két legviccesebb arcot, ezzel a kötelező networkinget befejezettnek is tekintettem. Mennyire jellemző az egyik padtársam első kérdése az új barátaimról: a haverodnak nincs füve? LOL.

Kicsit aggódom, hogy egy fél vállalat hiheti rólam joggal hogy teribanc, mivel a szépfiúval jöttem el, de még a taxiból is az én házam előtt szálltunk ki. Senki nem fogja elhinni, hogy de TÉNYLEG nem jött fel. Úgyhogy, mondtam is neki, hogy nagyon szépen húzza ki magát ezek után, ha a folyosón mászkál.