kicsi sürgetés, nem sok...csak az a baj, hogy úgy nem lehet posztolni, hogy kétnaponta bőgök, mert történik valami kurvára megható. Lehet menni reklamálni az Élethez, hogy keressen már magának egy másik játszóteret és ne engem hintáztasson itt. Viszont a szépségek kicsiny blogját nem ebben nyitom meg, arra majd lesz egy másik, még ennél is unalmasabb ám sokkal nyálasabb, amit tele tolok a verseimmel, amivel leigázom a világot, és posztumusz híres leszek mint öngyilkos extrém költő. Ez a blog itt inkább csak azért van viccből, mert pld amikor az irodában azt mondom nagyon halkan, hogy a sok dundi meg klimaxos miatt, mi soványak megfagyunk a légkonditól, akkor azt mindenki magára veszi. És olyankor én vagyok a köcsög.

Nekem a szeptemberről csak az jut eszembe, hogy én ilyenkor szoktam megismerkedni azokkal a cukifiúkkal, akik aztán 8 napon túl gyógyuló súlyos károkat okoznak és egy kis könnyű mozdulattal évekre húzzák ki a talpam alól a vörösszőnyeget, a padlóval együtt a faszba, hogy a fejem csak úgy koppan. Én már csak azért is járnék velem, egy olyan 6-9 hónapot, mert azután tényleg mindegyik elveszi, meg örökbe ígéri, a rögtön utánam jövőnek, a csillagot. Én így hozok szerencsét. Másoknak. Ezért is jobb ha itthon maradok mostantól, se nő, se drog, se rakendrol. És mindenkit felszabadítok, bilincseket, rabláncokat a ruhatárban kérjük leadni távozáskor. köszi.  

 De ha most lecserélhetném a díszletet és újra osztanám a szerepeket a díványon, akkor egész biztosan nem az a film menne, amelyikben csak az a fiú lesz szerelmes, akit az első két hónapban szétszopatsz, csak azért hogy érezze, történik vele valami.

Ezt pedig a következő szépfiúnak küldöm, aki majd kurva hálás lehet, hogy egyáltalán lentről megnézheti, hogy igen az ágy a galérián van. És?