miközben a próbafülkében lecibáltam magamról az xs-es nadrágot, amiről érthetetlen miért is hittem, hogy majd rám jön, arra gondoltam, hogy hát igen, mindig pontosan így teljesülnek a kívánságok. Vágytam egy audrey hepburn fekete nadrágra és az egyik kedvenc boltomban egyből találtam. De csak XS és L méretben. Mindig kiderül végül, hogy a kívánságaimat nem tudom úgy magamra húzni, ahogy először terveztem, breakfast at tiffany’s, de igazán örülhetek, hogy majdnem teljesültek és szinte rögtön. Van itt annyi majdnem jó, hogy simán lehetnék majdnem boldog.

Jó lenne olyan normálislánynak lenni, mint amilyennek messziről látszom. Aki az elsőrandin, arra a kérdésre, hogy na és te mit szeretnél, őszintén tudja mondani, hogy fehérruhát, babakocsit, garázst aknával, benzinszaggal. Én meg olyanokat nemmondok ki inkább, hogy hát az attól függ, te ki vagy. De különben meg, én nem is szeretnék semmit… Vagy ha  mondjuk, kis pozitiv töltésű proton lehetnék az űrben, ami szép nyugiban ott zötyög a hátán, süt rá a hold meg a szaturnusz gyűrűből a lila, és mást se csinál csak azt a kis pozitív töltését nézegeti, hogy minden rendben, meg van még, zsír.  

Té pólócskáit hajtogattam éjfélkor a lakásán, lelkemben kis rőzsedalok, hogy óh hát mégse vagyok teljesen defektes, mert lám lám vannak nekem fiúbarátaim. Itt van, tessék 1db élőpélda. Beszedjük az összemosott ruhát. És nem akarom hogy ölbevegyen, ő meg nem akar hozzámérni folyton, meg egyáltalán nem markol szívbe, hogy julcsi tercsi kata klára valahány név a naptárba. Sőt ez engem nem is mozgat, ez a kockahas téma. Az intellektusnál úgysincs szexibb cucc. De legalább lett egy fiúm, akit megkérhetek kanapét cipelni. Jaj de jó ez már így. 

Viszont...Mennyi időbe telik, amíg az - izgalomgombóc ha válaszol /sírósgombóc ha nem - rész elmúlik. Amíg majd, úgy megyek el vásárolni, hogy nem neki látok meg valami otthagyhatatlant. Amíg majd, nem akarok már abban a kádban lenni, meg azon a kurva buszon. De én tényleg utaztam egy órát?! Amíg már nem hiányzik a részlet, az apróság, az a  nem fontos kisizé. Az a baj, hogy szőkenő vagyok...Értem én hogy gőzgép, de mi hajtja. Önérzetemből patakokban folyik a vér, és nem találkozunk SOHATÖBBETAZÉLETBEN, de nem mehetek el abba moziba, arra a filmre nélküle. Az megcsalás.

Najó, ezt nem annyira tegnap írtam. Csak azóta nem értem rá posztolni, mert ezerrel próbáltam elveszíteni magam a város kis zegzugaiban, hátha a véletlen megtalál, vagy legalább rájövök hol a stand by gomb az agyamon. Nehéz egy nőt boldoggá tenni, és kurvára fogalmam sincs hogy kell, csak azt tudom mivel lehet a legjobban elbaszni. De ne én mondjam már meg.

a zene szerelem