nincsenek szavak…biztos feltűnt... Mert az érzelmi alapon generálódott szavak elvesztek valahol a dohány utca sarkán. Jövök, megyek, szaladgálok, meg főleg fázom (ma lila volt a lábujjam is) és közben valahol, a színes gyöngy formájú szavak kihullottak a zsebemből. Mindig csak akkor veszem észre, hogy jajtényleg lyukas a zsebem majd meg kell varrni, amikor felveszem a kabátom, és mindig elfelejtem amikor le. Ha meg véletlenül megmozdít valami, az is olyan, hogy na ezt demennnyire nem akartam érezni, arról nem beszélve, hogy nincs is hozzá jogom. Az érzelmeinkkel senki sem írattatja alá az apróbetűst, hogy jogában áll hallgatni. Pedig kéne. Attól, hogy a fejemben egy elég magas szám van, ami hamar megérti az összefüggéseket, a gyomrom táján lévő kisizével elfelejtették összekapcsolni vagy csak simán leakadt a krokodil csipesz. Mindenki küzd, mindenki elveszett, mindenkinek megvan a maga nyomora, amitől momentán alkalmatlan, és mindenki egyetlen…. És néha, amit egy igazán szép, piros mentőcsónaknak hiszel, fehér csíkkal az oldalán, belül úszógumi, és két kézzel tolod oda mezítláb a homokban, hogy gyere kapaszkodj majd én húzlak, az a másiknak csak egy tákolt tutaj. Ki mire vágyik, kinek mi az a minimum, amiről azt képzeli hogy kell neki. Vagy amiről azt képzeli, hogy a többiek elvárják tőle, hogy legyen neki. A Jégkirály prioritásaiban már nem vagyok sehol, csak az antarktiszról küld lapot. Megveregethetem a vállam ügyesen elintéztem, értek hozzá. Azt szeretem legkevésbbé az élet mint olyanban, hogy az emberi kapcsolatok időnként a 2.0-ról leredukálódnak 1.0-ra, vagy csak egy setup folder marad ami meg kurvára nem indul.

A hetediksor.hu-n megjelent filmkritikát ide archiválom az utókornak és magamnak sok szeretettel.

szubjektív, nem rajongói nyilatkozat

Előre szólok, hogy aki szereti a twilight saga-t az most kapcsoljon át másik csatornára, mert úgyis csak felhúzza magát a cikkemen és utána valószínűleg elküld az anyámba. Én esküszöm, hogy úgy ültem be, hogy a Pattiszon szép, a bőre csillog a napfényben, csinoska, rettentően tud nézni, árad az érzelem, jó lesz, ez kell nekem szomorúszemű lánynak. Viszont, be kell valljam, hogy csak azért nem jöttem ki közben, mert a barátnőmet mégse hagyhatom egyedül a moziban. Nem kellett volna elmennem, ez az igazság, aki nem hisz a mikulásban, az örökkében, de még a jézuskában se, az ne akarjon vámpíros szerelmeset nézni.

Nem írom ide, hogy spoiler, mert úgyis leginkább az olyan elvetemültek nézik meg a filmet, akik olvasták a könyvet is, mint én. Nyilván az utolsó lapig kellett volna…

Ott tartunk épp a sztoriban, hogy minden-lány-álma-nap van, Bella meg Edward összeházasodik (óh az a ruha, hát az kurvajó a csajon). Aztán nászút Rióba, nyilván van a családnak egy teljes lakatlan sziget a nevére íratva, még szép. Amúgy a vámpír lifestyle nagyon menő, meg tudnám szokni. Szegény pesti fiúk nem csoda, hogy ennyit kínlódnak, messze nincsenek ilyen hatékony eszközeik. Engem max a mekibe szoktak elvinni. Mindegy.

Mézeshetek telnek, múlnak, lagúnákon uszikálnak, élvezik a csendet, szex szerelem kék madár. Nekem konkrétan eddig tetszett a sztori igazából.

Aztán horrorba kapcsolunk, szevasz, szép rózsaszín álmom. Anyu terhes lesz, apu sokkot kap, és mindenki aggódva néz. Tisztára mint az életben. Tulajdonképpen erről a filmsorozatról már régóta az a véleményem, hogy alapból mindenki állandóan ajakharapdálva, tépelődve, sóhajtozva néz, mint az emós tini lányok, szeretlek szeretsz, úristen most mi lesz, ezt a katasztrófát tényleg hogy éljük túl.

Bellából anorexiás 40 kilós zombi lesz, mert a magzat felemészti és úgy tűnik, még vámpírapu sem tudja megmenteni. És amikor itt Edward még mond valami nyálasat századszor is, hogy ha Bella nem éli túl, akkor ő azt nem éli túl de igazán, akkor már tényleg nézem az órát, hogy én halok bele, ha ez még sokáig tart.

Na, de amikor jön a szülés… Én eddig is utáltam a részletes beszámolókat a témában, de ez mindent vitt. Folyik a vér patakokban, sikolyok, a hasfelmetszés nekem is fáj, a lány olyan ronda hogy én elhiszem, hogy bele fog halni, tisztán látszik. De miért mutatják ilyen közelről?! Én beértem volna egy jelképes érzékeltetéssel, hogy oké, fáj neki, oké, bele fog halni, értem én. De nem tudhatnám ezt anélkül, hogy fűrész 3 vs. hasfelmetsző jack érzésem legyen közben?! Eltakartam kis szemem a kis kezemmel és egy szebb jövőre gondoltam. Az én kis virágmintás hímzett csöpp lelkem nem bírja ezt a traumát.

Aztán a végén még vannak jó részek. Jacob  bevésődik, ahogy a baba szemébe néz. Ez legalább egy jó szó, az elköteleződés. Én pld értékelném, ha belém vésődne egy olyan, akivel a szellemi szemmagasságunk hasonló, csakhogy ne kelljen se nagyon lefelé néznem, se túlságosan fel. Ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz, csak eszembe jutott.

Végül a farkasok és vámpírok felsorakoznak a harchoz, ahol a bébi a tét, csakhogy a bevésődés ősi törvény, farkas nem ölheti meg másik farkas lelkitársát, úgyhogy a fight végül elmarad. Bella piros szemű szexi vámpírlány tekintete a zárókép, deal done. Megisvagyunk.

To be continued…