egyszer nagyon hasonlítottam egy másik lányra. Nem volt olyan régen mint amennyire nem emlékszem. Az agyam továbblépett, reset. Amikor a szív is nyitott egy tabula rasa-t. Volt közös csíkos macska, kanapé, nyaralás, lánykérés, évek. Főztem, sütöttem süteményt. Senki el nem hinné rólam, aki ma ismer. A kollégái hazahozták és betámasztották a sarokba mert annyira kész volt, hogy nem tudott járni. Csak röhögtem, levettem a cuccait és begörgettem az ágyba. Ájlavjura itta magát, amikor. Volt terv egyszermajd gyerekre. Szexista volt mint én. Nem mentem hozzá. Jól tettem, nem ő volt az. De ennyi időt nem töltöttem senkivel. Láttam sírni.  Én bőgök mindig, engem bárki láthat, nem kunszt. A skorpiók megbízhatóak. Gyűrött volt az arca. Horgászni szeretett.  Én meg utáltam hajnalban kelni, úgyhogy kiosont csendben. De most komolyan, szerintem a hülye halak is alszanak még a sötétben. Tutira.

Két véletlennel kezdődött és pár szexnek indult. Csak a vaksi hormonok kezdtek el járni. Végül 6 év lett meg közös hűtő. A rossz tulajdonságai kurvára zavartak, és földhözragadt volt. Kétszer hoztam rá a frászt azzal, hogy elájultam. Hogy megijedt szegény. Karjába vett mint a filmeken és felvitt. ÓH! Nem emlékszem, hogy lett vége. Engem elvitt egy másik ország, valami bizonytalan remény. Ilyet gyakran csinálok. Járt utat járatlanért bedobok bármikor, ha ténylegigazánvalóban akarom tudni milyen. És nem baj, ha nem válik valóra. Visszasenézek. Kíváncsibb vagyok mint félős. Megőrülnék attól, ha meg se próbálom. Az én mindent megtettem érzéssel más elbukni.

Ma szembejött a szomszéd abból az életből. Abból a másik városból feljött a kulturális élményért. Egy pesti színházban összefutok a régmúlt árnyával és nem emlékszem a nevére. Ő tudja az enyém és kedves, még mindig ott lakik. Én meg magyarázkodok, hogy nagyon sok idő telt el. Jól vagyok, megváltoztam, semmi nincs abból a lányból, alig emlékszem valamire. Nem nem beszélünk, de mindegy is. Van itt egy bazinagy szakadék. Idegen az a kedves lány, milyen vidéki, milyen béna cuccokban járt. A megtett út számít és előnyömre változtam mégis zavarba ejtő. Most néha megállít egy egy fiú az utcán, hogy de extrán nézek ki, dejó a hajam, és az élet nem para csak szex és new york, de....van de.

Már nem teszek annyit, már nem tűrök annyit. Már kijelentő mondatokban beszélek. Sehol egy felkiáltójel vagy egy kérdő. Nemet is úgy mondok mint igent, kerek-perec. Nem zavar eléggé ha rosszfej vagyok. Felnőni nem menő, a naivák boldogabbak. Pedig nagyon cuki kiscsaj voltam régen. Mint amikor előkerül a doboz a régi képekkel, tiszta por az egész és mindenkinek idétlen a frizurája. Valaki betagelt ezeken és már nem tudom letörölni.

A véletlenek kizökkentenek. Néha nem akarsz találkozni, de a véletlen már reggel 11kor sem veled van.

Some of them want to use you
Some of them want to get used by you