a múzsáim a tőlük elvárt igen magas színvonalon, nagyon udvariasan és úriember módjára ignorálnak. Réges régen elfoglaltak valaki mással, és teljesen tökmindegy hogy mit gondolnak, mivel nem nekik kell megbocsájtaniuk nekem. Az a jó abban, hogy mindig nagyon finom vonalú fiúkat választok ki szívigtartó szerelemre, mert aztán amikor minden összetörik, ők igazán elegáns szavakkal hagynak sorsomra, hogy most már nyugodtan kereshetek valaki mást akivel visítozhatok. Sajnos én a végén mindig csak a szépre emlékszem. Arra két hétre az elején. óh de jó volt! És csak mint valami béna amerikai vígjáték marad meg a fejemben az a rész, amikor nagyon határozottan küldtük el egymást oda, ahol a soha többet ne szólj hozzám rész kezdődik és a hát ezhülyebazmegmicsinález rész a vége. Viszont ezeken meg utólag, amikor már nem bőgök, annyira lehet röhögni, végül is tök nevetségesek. Úgyhogy én most inkább másoknak castingolok. Az ismerőseimet már csak úgy hívom fel, hogy van velem egy csinos lány, gyere. Ez főleg olyankor fordul elő, amikor a pincérnek azt mondjuk, hogy alkoholt hozzon mivel drogot itt úgyse árulnak.

Tegnap a harmadik almás cider után azt mondtam a fiúnak, hogy úgy megcsókolnám a fogait, mivel annyira whitening bright volt szabályosan elrendezve a szája, de nem gondoltam komolyan azt se.
Csütörtökön meg majdnemboldog voltam a két pálinkától és észre se vettem hogy simogatom a karját egy másiknak, pedig józanul még attól is zavarba jövök ha rám néz. 

Van valami szabály arra, hogy a hülyeségeket kizárólag éjszaka követhetjük el, alkoholos befolyásoltság alatt, és nappal kell őket súlyosan megbánni? Tudod amikor fogmosás közben arra gondolsz, hogy ezt most tényleg mérkellett. És hogy fogod helyre hozni?!
A randevúim alatt meg csak barátokat találok, pedig én inkább valami olyat szeretnék ami szexi és megnyugtató, és nem egy hetekig tartó kurva nagy hiányérzetben végződik. De főleg nem úgy kezdődik, hogy az első két hétben elhangzik, hogy mi az ami nem lesz.

Viszont van amikor olyan a nap, hogy felhúzod a harisnyádat, belövöd rajta a csíkot hátul, szemre spirál, szájra fény, óriás napszemüveg, a kendőt fújja a szél, és a kabrio oda megy ahová akarod ....Átsüt a nap felhődön és csikiz. Az ilyen napokon jóarcokkal találkozol, és minden mailre jön válasz. Cinkosod lesz, meg titkod. Az office ablakából meg viola az ég, és akkora giccsbe nyomul a naplemente a horizonton, hogy egy perces néma csendben nézed a padtársaddal az eget. Amikor a networking megvarkagatja kis fejedet, te meg csak tartod egy kicsit jobbról is, egy kicsit balról is. Doromb doromb. Mennyire jó ez a város. Mennyire kiborító. Már nagyon régóta úgy szaladgálok felalá a lépcsőkön, hogy nem kell ez nekem, rég kinőttem, soha többet nem megyek sehova. Kanapé tv papucs. Ahha.

You're so sweet talking, you're so fire walking...