értékelték a tavalyi évemet a nagy logó alatt. Mindenkiből az lesz, amit elhisz magáról hogy lehet…Nekem például lehetne karrierem. Állítólag tudom, hogy mit kell csinálni, csak nincsen hozzá kedvem. Úgysincs életem, akár dolgozhatok is éjjel nappal, hogy legyen improvement meg benefit és jól zárjuk a Q1-et….Persze. Mentoring in progress. Zsír. Anyám örülne, ha egy szavamat is értené. Az irodában oly eredményesen működő hidegvéremet kéne a fiúimmal szemben is alkalmazni. Akkor biztos többel maradnék beszélő viszonyban, miután a közös jövőnk már mögöttünk van. Én és az egóm kéz a kézben, azon gondolkozunk, hogy szerintem a tavalyi goaljainkat figyelembe véve, pont ott állunk ahol a part szakad, de mindenképpen jobban tudunk angolul és több a bútor a lakásban. Viszont abból ami tavaly volt, már majdnem minden felejtős lett. Akkora az életfluktuáció, hogy csak kapkodom a fejem, hogy mivan már megint. A kékszakállú herceg vára csupa zegzug, ajtók nyílnak, csukódnak. Nem én mozgatom a kilincset. Csak a szellemek járnak. Meg a madár se. Kis séta, semmi sárga tégla csak az útvesztő. Nézelődöm, úgy érzem nincs közöm, engem nem érint. Alig hallom amit mondasz, nem tudok odafigyelni. Akarsz valamit tőlem, de nem érdekel, mert én akartam valamit tőle és nem érdekelte. Biztos visszasugározzuk amit máshol kapunk, nemdirekt. Mint valami béna napkollektor vagy tv antenna. Most ez az adás megy, nincs nyolckor híradó. Még azt sincs kedvem mondani, hogy annyira hülye vagy… Mert nekem igazából mindegy. A legjobb estéimen idegenekkel ülök egy asztalnál, akik egyáltalán nem értik mit dolgozom, én meg azt nem értem, ők miből élnek. A zenész meg a filmes dramaturg nekem hobbynak hangzik, és én úgy vagyok korlátolt, hogy azt képzelem, hogy ha nem szívlapáttal hordod a gondolatgödörbe a tartalmat, miközben szenvedsz, akkor az nem is munka hanem szórakozás. Én csak tolom a csillét. Úgy vagyok senior, hogy közben outsidernek érzem magam. Annyi az újcsaj, hogy meg se próbálom megjegyezni a nevüket. És nem értem mi ez a nagy zsezsgés. Valaki elküldhetné nekem a pontos koordinátáit a helynek, ahol lenni szeretnék, csak hogy tudjam.

 Mostanában becsípődött nálam az elköteleződés szava megint... Hogy a barátság, szerelem vetületen ez ugyanaz a dolog. Ez az amitől minden egyből egyértelmű, de csak a kétoldali ér. És hogy a hiánya mindenképpen szomorú mert semmit sem lehet tenni. Sajnálom, már nem érzem amit kéne. Sajnálom, hogy nem érezted amit kéne, amikor más kártyák voltak osztva. Árnyékot vet ránk.

Néha jó, hogy az apátia aludni hagy reggel, és amikor felébredsz, nem a második gondolatod az, hogy dejó szombat van, hanem egyből az első.