Ma egy kedves haversrác azt bírta mondani a kis szájával, hogy úgy udvarolna nekem (ő egy másik szót használt, de azt kikérem magamnak), viszont azért nem mer, mert akkor már holnap benne lesz az újságban. Na, innen üzenem, hogy látod, nem kell ettől félni, simán előfordulhat, hogy igen valóban.

Szóval a következő királyfinak nem mondhatom el, hogy én vagyok az, a világhírű.... Jó kezdet lesz egy titok, tényleg. Pedig ez a blog nem is róluk szól. Ez itt az én érzelmi alapon generálódott agymenésem, szívritmus zavarom, multis világom melletti szükséges jórész, a fantáziám, az egóm csodálatos élete. Emocionálisan kitapétázott virágmintás retro szobája a túlgondolt, túlaggódott tökbéna hétköznapoknak. 

Örülhet az a fiú, amelyikről vannak mondataim, hogy a kavics amit eldobott, okozott két hullámot. Egyrészt úgyis minden csak a miénk, az egész kettőnké, eladhatatlan, átadhatatlan. Sem a kurvára idegesítő exeknek, sem a fantasztikus verhetetlen nexteknek nem az lesz ami velünk volt, minden kiöntött kv meg narancslé csak egyszer van.

Másrészt meg onnan indulunk, hogy minimum becsüld meg a szitut. Kérdezz már körbe, hány embert engedek közel. Ha téged igen, viselkedj normálisan. Én elhiszem, hogy sok nő van a tengerben. El is lehet menni akkor szépen halászgatni nyugodtan.Helló. 

Ebben a hónapban jó még nem történt, pedig ez az én hónapom. A T-vel asszem tarthatunk egy oktoberfesztet. Durván sok emberrel születtem egyszerre.

Viszont csajozni nem így kell.

Elképzelhető, hogy elfogynak a felejthetetlen  sikersztorik, mert arról nemtom mit fogok elmondani, hogy én tavaszig nem hagyom el a kanapét és senkivel nem találkozom és aliz hagyja a picsába csodaországot, mert nem érdeklik már a őrült nyulak.

Nem elég a fél, csak az egész elég, a teljes, a feltétlen és ingyen meg önként. Megpróbáltam megváltozni, nem tudok. Szép tapasztalat.

Felírtam a tükörre az egyetlen kérdést, amit fel kell tenni. Azért, hogy amikor elbizonytalanodnék vagy a gyomorszájonvágós hiányérzet átvenné a józanész felett a hatalmat, akkor eszembe jusson a válasz. Nem. Akkor meg?!

A keze mindig a tarkómon, ez volt a kedvenc részem. Az ő kedvenc része rajtam.