visszavonhatatlanul kitört a tavasz, és ez azért is teljesen biztos, mivel a szomszéd macskái az én ablakomban wellneszeznek délutánonként. Kizárólag a tavaszi éjszaka az oka, hogy minden este elveszek a cityben világmegváltó beszélgetésekbe bonyolódva, ahelyett, hogy csinálnék valami igazán fontosat. Pedig tulajdonképpen mindig ugyanaz hangzik el, és mindig egyetértünk abban, hogy a blogommal nem találtam fel még a spanyol viaszt se. Mindenki homok a szélben, generációs a probléma, mit vagyok úgy oda. Mindenki fél és persze mindenki fáj. Mindenki szeretője valakinek. És néha a fiú azidióta elfelejti megemlíteni nekem, hogy a lány akinek bemutat, milyen státuszban van. Én meg, a te ki vagy kérdésre, viccből azt felelem, hogy én vagyok a fiú következő szerelme. De tényleg nem gondoltam komolyan. Ez nem megbeszélés tárgya, azt se tudom holnap mi lesz, nemhogy ilyeneket. Nem tehetek róla, a lányok csak a muff rádióra hallgathatnak. Arra kell hatással lenni, ez a feladat srácok. Ha nincs kémia, lehetsz akármekkora kurva jóarc, partiképes komoly ember, ha nincs áram, akkor sajnos max csak öribarik leszünk, mert nem fogok tudni belehalni a szemedbe. Beszéld meg a hormonjaimmal, please. Mindenki szerelem akar lenni, és mindenki gyereket akar. De senki sem tesz igazából semmit érte, hogy egyáltalán ezen az úton elinduljon. Hihetetlen tényleg. Szegény génjeim, kurva jók, kár értük. Úgyhogy egyelőre azt látom, hogy 1.,egymás gyerekeit nevelgetjük majd boldog összevissza kuszaságban, 2.,egyedül halunk meg és mire a hullánkat megtalálják a konyhában, eltelik simán egy hét is. Szép kilátások. A barátnőm azt mondta ma, hogy olyan 70 éves korunkig bombanők leszünk, utána hirtelen elkezdünk öregedni. Az baj vajon, hogy én csak olyan 40ig akartam élni mindig is? De mostanában ezt nem szoktam hangoztatni, mert a környezetem ledobja tőle a haját.
A múltkor a kisüzemben, valaki épp kötözködő üzemmódban érdeklődött a hogylétem felől. Mármint miért nem az van velem, ami mindenkivel ennyi idősen lenni szokott. Már a kérdést is alig értem ilyenkor. Pardon? Hogyan kell öltözni az 50 éves madonnának, meg mit kell csinálni mikor, mit tehet meg egy nő, meg ilyenek….Ki szerint?? Hagyjál már. Te hallod, hogy mennyire vagy konzervatív? És tudod hogy én mennyire? Semennyire. Na ennyi. Nincsenek szabályok, bármit lehet. Elég kevés korlátom van úgy általában, az a pár meg ami mégis, nos azokról is tudom, hogy teljesen feleslegesek. Mondtam is neki, hogy ne aggódjon, én is akarom amit a legtöbben akarni szoktak, csak szerintem nem csak úgy lehet, ahogy a legtöbben csinálják. Az nem biztos, hogy az én utam a jó, csak az a tuti hogy én nem tudom másképp. És ezerszázalék, hogy van volt olyan aki ugyanezt érti és lovászfiúm lenne, vagy őrzőm, vagy harcosom. Ezután leült mellém a szaxis. Kíváncsi barátunk megkérdezte tőle, hogy az hogy van, hogy a free jazz az igazából zaj, és a közönség szerinte ezt nem élvezi. Erre ez az áldott jóember, ahelyett hogy ott helyben lefejelte volna, szépen elmagyarázta neki tökkedvesen, hogy mindegy, hogy a közönség mit gondol, mert nem kereskedelmi igényt elégítünk ki, hanem csak játszunk és ha valakinek tetszik, hát az igazán pompás. Mivel nincsenek szabályok és bármit lehet. És ezt a standupot úgy adta le, hogy az enyémet nem is hallotta, mivel épp játszott azalatt. Na mondom tessék, kurvára büszke vagyok a barátaimra, meg az összes szellemileg közös halmazomra. Ilyenkor kevésbé érzem magam egyedül.
Peace.love.freedom.
