dark silence in suburbia

 2011.11.05. 15:30

Annyira szédülök, hogy legszívesebben szólnék a bossnak, hogy te figyelj, nem vagyok olyan állapotban, hogy érdemben hozzá tudjak tenni a mai GDP-hez, de befeküdhetnék az asztal alá aludni? és esküszöm soha többé nem iszom. Jaj a fejem, jaj a gyomrom, jaj az egész én. A szépen felöltöztetett és sminkelt babán belül egy züllött gonosz zöld béka lakik, és nagyon hányingere van.  Hol vállalatilag finanszírozott formában, hol önszorgalomból vagyok vörösbor általi boldogságra ítélve. A céges smúzólós vacsit rögtön követi egy teambuilding, kaja pia nő mindennap. És hét elején már voltam moziban is, ami nagy tévedés volt, mert ha nem megyek, legalább szerdán józanok maradunk. Annyit tudnék elmondani az Egy nap című filmről, hogy semmilyen élethelyzetben nem való senkinek. Nem sokat tett hozzá ahhoz, amiről eddig is azt gondoltam, hogy óriási bullshit, de vázolta az összes lehetséges szitut ami kell a halálnak. Én leginkább azt éreztem utána, hogyha még egyszer ebben az életben valaki azt mondja nekem, hogy a barátom akar lenni, abban az esetben, a Kristanna Loken (Terminator3) bájos és rezzenéstelen arcát magamra öltve fogom, a tűsarkúmmal, agyonverni szegényt, azhétszentség. Egy csomó élvezetes rezgő bizsergő bőrünkre írt jóérzést tudok, amit egy fiú jelenthet egy lány számára, de a barátság kurvára nincs közte. Soha többet nem szeretnék egy filmet sem megnézni a témában, se happyenddel se anélkül.

 

A csapatépítés az az event, amikor én csak ezerrel próbálom megúszni az egészet, de azt a pillanatot, amikor épp felvágok 3 db krumplit, pont lefényképezik. Ops, megisvagyunk, van bizonyíték, szevasztok akkor én lementem a fiúkkal inni. Visítva röhögünk, új szexista szavakat tanulok, és kiderül kinek szorít az óvszer. Éljen a teamspirit. Mr.Nagyon Karrierista Vagyok érdeklődött a szerelmi életem felől, én meg két tőmondatban megfogalmaztam, hogy amit én túlértékelek az neki nincs, ne aggódjon. A lehető legfelsőrendűbb kultursznob pillantásommal reagáltam le amikor megkérdezte, hogy te szóbaállsz írókkal?! Aztán inkább elküldtem, hogy na menjél szépen, hozzál még egy üveg bármit. Facepalm.

Ha valaki látja, azt a régi kedves absztinens lányt, küldje már vissza ide a bőrömbe...köszi.

 

Magamra öntöttem az egész kotyogóst, az utolsó reggelen és ő kimosta a ruhámat. Csak a nevetés marad, vele meg a feledés szalad előre…

 

A bejegyzés trackback címe:

https://spanodcsaja.blog.hu/api/trackback/id/tr953355449

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása