hát még az is lehet hogy tegnap megismertem valakit akinek a fejében vannak olyan dolgok amiket a woody allenben is szeretek. És mondjuk azt mondta van humorom. Ez bóknak sokkal jobb mint a szépaszemed. Komolyan már annak is tudok örülni hogy ha valaki megnevetett. Ez vajon azt jelenti hogy igencsak szánalmas kis életem van?

Aki van olyan kreatív hogy tud egész este hülyeségeket beszélni nekem és rafinált humora van az nálam már teljesen be is van vágódva. És ha még tetszik a test is ami hordozza ezt a számomra oly élvezhetőre programozott agyat akkor esetleg még az is lehet, hogy megjelenek vele nyilvánosan vagy neadjisten a barátaimnak is bemutatom.

Mondjuk azért nem olyan hipp hopp, egyszer, valamikor.

A szépfiúknál csak egy jobb van. Az okos és szép fiúk. De a kreatív elmére meg olyan szinten vagyok rákattanva, hogy megkockáztatom, hogy még a kilátszó csípőcsontnál is jobban tetszik.  

Viszont a barátja meg olyan kis ártatlanul nézett rám. És megígérte szerez nekem stresszlabdát, amivel- szigorúan csak 5 óra után- jól fejbekurhatom a Dávidot aki az office másik végében ül. Remélem találkozunk mondjuk egyszer nappal és kiderül a neve is. Az az egy mákom van, hogy ha már én tökhülye vagyok és semmire nem emlékszem, legalább rám szoktak. Mondjuk nem mindig azért mert jó volt.

Szellemi rákattanások idejét élem, sehol egy nyomorult lepke a gyomromban és a muff rádió radarja sincs nagyon bevadulva az erre szálló testosteron hordozóktól. 

 Nagyjából ezzel össze is foglaltam a vidám részeket, a többi olyan szürreális volt hogy még ma sem hiszem el. A nők nem normálisak, de lehet hogy az emberek nem azok úgy unbloc. Mondjuk nem is szeretem őket, remélem ez nem volt kérdés. Nincs türelmem hozzájuk.  

Van az a hülyeség ami harmonizál az enyémmel és akkor bejön, meg van az, amit egyszerűen nem tudok feldolgozni. Nem megyek bele, engem nem érint csak jelen voltam. A párkapcsolatok szépségeiből ismét kaptam egy csokornyit. Tehát mostanában nem fogok járni senkivel, csak mondom.

A részegség azon részeit viselem szarul, mivel én mindig józan vagyok, amikor a másik iloveyou-ra issza magát és úgy érzi törődnie kell velem, illetve amikor őszintére és megmondja nekem a tutit. Erről egyszer mindenképp fogok írni itt egy hosszabbat. Most csak annyit jegyeznék meg, hátha még nem mindenki tudja, hogy én önfejű vagyok, bármit mondasz úgyis azt fogom csinálni amit én jónak látok meg amire képes vagyok. Nem hiszem, hogy bárki beleszólhat az életembe, mert ha így lenne otthon laknék anyámmal az lenne ugyanis az olcsóbb. A másik meg az, hogy ha valaki tudja a tutit legyen szíves előttem végigvinni én meg majd ellesem a lépéseket. De nem kell, hogy aki pont olyan béna mint én megmondja nekem a frankót. Mert azt nem veszem be. Különben az arroganciámat a hétköznapokban civilizáltan viselem. És gőgös is vagyok. De biztos nem ez az összes.

viszont arra gondoltam írok a jézuskának hogy őt szeretném karira.

A kémia annyira idióta, tisztára vaksi. Szarabbul válogatja meg kivel akarok szexelni mint a családom a karácsonyi ajándékot.
Nem az a baj, hogy alig fekszem le valakivel az utóbbi időben (mert minőségi pasit akarok de legalábbis legyen szerintem kurva gyönyörű), hanem az, hogy néha tökre elfelejtem hogy ki az akivel egyáltalán nem is kéne, de egyáltalán. Merthogy én már lezártam. Aha.
De mi a faszért megyek át ha áthív?! Mégis mit hittem? Azon gondolkoztam odafelé menet, hogy komolyan elhiszem e ha nem borotválom le a lábam az majd visszatartja és akkor most én tényleg olyan hülye vagyok mint az egyik igen fiatal kolléganőm akit ha elvisznek a pasik az erdőbe simán eltéved?

Nyilván úgy mentem át hogy nem is vettem bugyit, minek úgyis mindig csak ott felejtem. Csak magamra vethetek hogy utána, bár egy tökjó filmet néztünk meg tényleg, azon gondolkoztam hogy mi a faszt csinálunk mi itt a szőnyegen fekve. Ugyanis nagyon ügyelt rá, hogy még véletlenül se legyen félreértés, mert ha hozzám érne akkor az már valószínűleg kapcsolat és amúgy is csak semmi nyálas összebújós szitu, hülye vagy. Másfélóra filmezés mint a tesómmal. De ez legalább nem dumált közben.
És amit egyáltalán nem értek, de ő se, hogy miért vagyok mindig szomorú amikor eljövök.

Jaj istenem, milyen szép teste van ennek a kis szemétnek!

Na ugyehogy!

Tegnap este megint sikerült szembesülnöm azzal, hogy oké én egyáltalán nem vagyok normális de legalább nem vagyok ezzel egyedül. Különben is ezt én mindig bókként értékelem.

Megnyugtató mondjuk, hogy létezik olyan fiu aki hasonlóan gondolkodik. Mondjuk ez pont valaki másé már örökbe.

Viszont nincs helyes megfejtés. Ha valakinek mégis lenne, ide küldheti nyugodtan dolce vita jeligére. 

Bizonyos alaptételeketet  azért leszögezhetünk:

A nők szeretik azt hinni hogy egész életükben szaladgálhatnak kéz a kézben a réten valakivel.

A gyereknek kell az illuzió hogy létezik a boldog házasság.

A házasságnak semmi köze sincsen a boldogsághoz meg a szabadsághoz. A kötelességhez meg a felelősségvállaláshoz van köze. (És ezt mindenki szépen be is nézi mert az első kettőt is várja tőle.)

Nem utolsó sorban pedig a személyes kedvencem, mármint hogy Ez az élet rendje.

Én tényleg csak nagyon halkan jegyzem meg, hogy nem fér a fejembe mitől maradt fenn ez a társadalmi norma. És nem ez az egyetlen dolog amiről szintén ugyanezt gondolom. Hogy lehet, hogy az emberiség nem nőtte ki ezt is mint a vadászást, halászást, gyűjtögetést??  

Az ember alapvető természetével annyira szemben áll és ezt ráadásul mindenki tudja is. Értem én, hogy amíg van kémia addig csak arra vágyunk hogy éjjel nappal keféljünk, közösen vegyünk fel lakáshitelt és együtt menjünk nyaralni.  De mondjuk max 10 év alatt simán elmúlik ez a rész (és csak azért nem írtam 5-öt, hogy többen értsenek velem egyet) és ami utána jön az egész egyszerűen minimum kényelmetlen.

Tegnap a Kertemben ülve, miközben a hold rohadtul nem látszott de egyáltalán, ez volt a topic és tényleg nem én kezdtem a családcentrikus antiszociális hozzáállásommal, hanem egy fiu. Ő pld próbálja jól csinálni ezt, csakhogy nehéz és az öröm ami van benne sokkal kevesebb mint a szar részek.   

Szóval egyedül élni nem elég jó, kapcsolatban élni egy darabig jó de aztán meg már nem is annyira konstruktiv, a házasság meg akkora megerőltetés hogy az emberek az elején bele se gondolnak és mire kiderül hogy DE bizony, addigra sütőhitel, két gyerek, alkoholizmus.

El se kezdem kifejteni azt a részt, hogy hogy néznek ki a korombeli házasok, pld a padtársaim az office-ban. Mármint hogy a fizikai leépülés miért áll szoros összefüggésben a komoly párkapcsolattal, ez valószínűleg érdemelne egy külön topicot. De ezzel már a kedvenc bloggerem óriási sikereket ért el egy másik blogban.

Nos, engem nem nagyon fenyeget a Házas vagyok és nagyseggű szindróma mivel esélyem nincs olyannal találkozni akivel egyet is értünk és még el is viseljük egymást.  

Én a szociopatákra bukom asszem, lehet velem valami komolyabb baj. Időnként úgy megkedvelem némelyiket, hogy hajlamos vagyok elfelejteni hogy amugy nem mellesleg kibírhatatlan. Minél jobban hasonlít a stílus a Dr. House-ra annál menőbb nálam. Az ilyen arcok meg úgyis vállalhatatlanok. Éljen akkor meg is vagyok mentve!  

Ellenben én leszek az az öregasszony, aki egyedül él a macskájával és mindenkit utál. Szép karrier.

faszkivan. Infarktusban fogok meghalni hogy addig is amig ez bekövetkezik ne haljak éhen. Csóró vagyok és ideges. Ennyit a munkáról. 

T. nem hivott ma, mondjuk nem vártam mást, csak kíváncsi vagyok mi volt. Közelröl amugy nagyon hasonlít egy súlyos tévedésre, csak hát ezeknek a mellényúlásoknak időnként egy nagyon gusztusos csípőcsont lóg ki a seggig letolt nadrágból. Bírom, hogy olyan kis béna, tök elveszett megminden, de közben meg akkora arca van mintha ő fedezte volna fel amerikát. Az anyjáék elbaszták a nevelését. Tervezem is hogy irok itt egy levelet a kedves mamának csak hogy tudja mi van.