az van, hogy kizárólag a 3 éves fiúkra vagyok olyan hatással, hogy kézen fogva akarjanak velem közlekedni az utcán. Pedig már nálam az is súrolja a pedofília fogalmát, hogy nekem bejön az SP. De most határozottan volt rám igény. Hiába, a gyerekek meg a kutyák bírnak, kizárólag a felnőttekkel vannak komoly problémáim.

A 3 évesekben az a jó, hogy olyan kis boldogok. Még. Nem tudom minek örülnek annyira de annak nagyon. Például a BKV már majdnem vidámpark. Metro, villamos, mozgólépcső kombónak még senkit sem láttam így örülni. Jó, voltunk normális helyeken is nyilván nem csak a Blahán.

Amúgy rövidtávú programként még élveztem is a gyerekezést mert a Tomika kurvára hasonlít rám is pedig a tesóm nem vigyázott eléggé! viszont túl cool vagyok anyukának. Úgyhogy népszerűek voltunk a világban.

Továbbra is elrettenve figyelem azonban, az elvileg egy családban élő felnőttek egymáshoz való viszonyát és fel nem fogom, miért akarja nekem is mindenki ezt a rosszat, ha állítólag amúgy meg szeret.

Ragaszkodom az elméleteimhez. Kizárólag konstruktív kapcsolatban vagyok hajlandó élni. A döglött cápákat nem bírom el. (Aki nem érti a mondatot nézzen utána. Woody: Annie hall.)

A családom és közöttem áthidalhatatlan a szellemi szakadék. Úgyis mondhatnám hogy kurva nagy mint a grandkanyon.

Más. Óriási dolgok vannak néha, az élet úgy szivat ahogy bír. Az úgy volt, hogy végre egy kedves okos civilizált vállalható fiúval sétálok in downtown by night és hát nem belebotlunk T öt legjobb haverjába... Meg kell e említenem a hopp hopp egy randavú és a jó a blogod tipusú utánam kiabálások hangulatát vagy mindenki el tudja képzelni egyedül is?? Külön örülök, hogy ezt a kis jelentéktelen kiegészítő infót innen fogja megtudni az én saját WA-m. Sorry azóta is. Az az igazság, hogy a széptestű ÉS nemokos fiúk után az embernek nagyon kedve lesz okos fiúkkal tölteni az időt.

Mindenki soundon van. Én is leborotváltam a lábam és holnap.

Rosszul vagyok azoktól a pasiktól akik korban (értsd mindenképp idősebb nálam, ez valamiért nagyon fontos) egzisztenciában, fasztudja miben, mások szerint rohadtul ideálisak lennének a számomra mert BIZTOS családalapításon gondolkodnak, minimum fehér lovon járnak de legfőképp rendesek.

Kész vagyok ettől teljesen. Gáz, hogy ennyire a szar a message.

Jóképűnek mondott.

Amikor valaki messziről jött kitalálja, hogy neki van egy ismerőse aki nekem dejólenne. De meg is mutatja facen és lehidalok, hogy nemár.  Először is, az kizárt hogy én is ennyi éves lennék.

Amúgy meg nincs bennem semmi ideális. Az egész életemben nincs semmi ideális. Honnan következik akkor, hogy a fiú az legyen, nem vágom. 

Nem gyanús, hogyha ennyire egyszerű lennék mostanra már túl lennék rajta? Megragadtam volna az első komolyabb, kedves, még versekkel bombázó cukifiúm kezét és holtomiglan rohangálnánk a réten felalá. Vagy el lennék válva kétszer.

Nyilván mindennek van oka.

Pld az, hogy nem érdekel néhány társadalmilag fontosnak ítélt dolog.

Nem érek rá ezt az egyetlen, szőke-női-testbe-zárt tudatállapotú életet beáldozni a puha biztonságosságba a szabadságom árán. Másom sincs.

És nem vagyok gyáva. A magány a szabadság egy formája. Nem félek egyedül és nem értem mitől tünik úgy hogy igen. Tegye fel a kezét akinek azzal megyek az agyára, hogy vele akarok lenni. Naugye.

Aki másképp van bekötve mint a többiek az egyedül marad. Vagy ha mákja van talál egy olyat aki szintén ugyanúgy furcsa. De abból meg nincs több sok.

Nem kell hogy ideális legyen csak easy, érdekes, okos és leginkább korláttalan.

És nem kell beadni a komolyak a szándékaim trükköt. Az enyémek nem azok. bocsmá'

Az arroganciám és a gőgöm sodor mindig a bajba és rohadtul csak a lángoló hidak maradnak. Úgy lovagolok el a visszasenézek naplementébe hogy a csaknoris hozzám képest puhapöcs. Naná hogy volt már olyan,hogy csúnyán megszívtam ezt. Bőrömből nem bújhatok ki.

Eggyel kevesebb blogot olvasok most már pedig eddig se olvastam sokat (illetve eggyel többet is de az még túl új, kivárom mi lesz vele. welcome N ;)

Régebben úgy gondoltam, a blogok kurvára kitérdekelnek, mennyi szar van már a neten hihetetlen. De aztán láttam kettőt ami tényleg vicces,úgyhogy most itt vagyunk.

Sajnos az van, hogy engem nem érdekel mások nyomora és csöppet sem hiszem hogy az enyém érdekelne másokat, nincs bennem minimális szociális érzék, nem én vagyok a jóság de egyáltalán. Ha az emberek jók lennének nem itt tartana a világ ahol. Szóval hagyjuk a naiv dumát meg az illúziókat. A jóság meg a balfaszság között nagyon vékony az a hajszál. Aki túl sok érzelmet rak ki a face-re simán behideolom, mindenki tudja rólam.

Sztem az van, hogy a saját érzelmeink csak nekünk drágák a többiek meg pont leszarják őket és leginkább kurvára unalmas kitenni óriásplakátra. Árt a marketingnek.Nincs benne semmi kreatív sem semmi szórakoztató. Majd ha sírni akarok magamba nézek,végig gondolom a saját életemet és utána nyomban felkötöm magam a konvektorra. De tényleg. Ennyit a blogokról.

Szóval berágtam ma és T -t és az összes kis virtuális faszságát kibannoltam az életemből délután 2kor. Pedig az ő blogja ultra és kocka a hasa is. Én meg jókat tettem hozzá. Hány poénom végezte sajátjaként. A faszfej. Nagybüszkén kihuztam magam pénteken is,mert van olyan kommentelő aki tőlem idéz bazmeg mert emlékszik milyen nagyon okosat szóltam hozzá valamihez, két hónapja. Mondjuk az csak kicsit rémisztő,hogy vannak olyan hülyék az emberek,hogy amit leírsz viccből azt elhiszik és megjegyzik.

-Én vagyok a 325. nője.... 

-Tényleg? 

Sírok ezeken.

Jó lenne ha mindenki képben lenne hogy ez itt az internet és nem a kerületi városi bíróság. Nem kell mindennek pont olyan igaznak lennie mint egy dokumentumfilmnek a spektrumon.  

volt ma egy jóbenyomás. de messze lakik.