Egy elvarázsolt véletlen odasodort egy utcába, amiről nem tudtam, hogy ma ilyen marlon brandoval és cseplinnel kicsomagolt. Nagy divat a simple past. Retrofiuról az volt az érzésem mintha valami régi regényből lépett volna ki, úgyis beszélt. Nem hitte el, hogy szégyenlős vagyok, mert állítólag akkor nem így néznék ki. Pedig. Aztán a frizurámra való tekintettel elénekelte nekem a bob herceg betétdalát. Én meg csak annyit tudtam mondani, hogy mindig így öltözik e mert nekem nagyon bejön a layoutja. Olyan régivágású volt, mint egy Fellini film és magázódott. Végig a szemembe nézett és azt mondta, hogy ne legyek zavarban már. De, kurvára vagyok. Mondhatnám, hogy hatással voltunk egymásra első látásra, meg túl lehetne értékelni a szitut, csak nem érdemes. Még máshol vagyok. Még az a jelenet forog, hogy felszálltam a buszra és miközben távolodik, ablakra tapadva egyre csak nézek vissza, ő meg csak áll ott, nem is integet. De a filmemben ő is szomorú.

Gyakorlatilag még nem voltam 20 perce a partin és már majdnem tízezret költöttem, tényleg gratulálok magamnak hozzá. Vettem több ezerért olyan fashion magazint, kettőt is, hogy enyém a megtiszteltetés, hogy van nekem egyáltalán. Mert még a papír is szép, de még üresen is. Már csak azért is érdemes felvenni a pirosat pinkkel, mert egyből azt hiszik rólad, hogy vagy valaki. Odajött hozzám egy gyerek és ezzel nyitott, te valami tervező vagy? Mondtam neki hogy nem, csak simán jól nézek ki. LOL. Nagyon kedves volt tőle, hogy nem hagyott faképnél egyből miután kiderült, hogy jobbat várt. Miközben azzal voltam elfoglalva, hogy a melegfiúkról nem tudtam levenni a szemem, az jutott eszembe, hogy ami engem illett kb ugyanilyan esélyekkel indulok a heteroknál is. Viszont a sok wannabe celeb között volt olyan, akinek muszáj voltam odabúgni a fülébe halkan, hogy ne haragudj yonderboi de imádlak. Mennyire jó már találkozni élőben a fiúval, akire nem is számítottál, hogy egyáltalán valaha, és megcirógatni azt a rettentő gyönyörűnek képzelt agyát, hogy hát hallod oda vagyok érted tisztára, meg minden. Én már az egylégtértől is boldog voltam. Légyszi, a következő 30 évben lennél szíves közreműködni a filmem zenéjében. Tényleg köszi.

 Na, csak átmentem végre hozzá vagy 4 hónap rimánkodás után, úgyis itt lakik a szomszéd utcában. Filmeztünk, borzalmas ízlése van, elmondta hogy apatikus. Sztem nem tud ilyen szavakat, de én majd adok neki kölcsön. Elmeséltem neki, hogy milyen kár, hogy a rosszválaszokkal megtelt a legribancosabb tűsarkú télicsizmám szára, mert így most úgy tűnik, hogy nincs esélyem arra, hogy egy normális emberrel cseréljem el a lelkemet. Csak a szociopata, rebellis fiúk maradnak, mert hozzájuk képest én vagyok a normális. Szép karrier. Tényleg, te hogy vagy még itt? „hát, háromszor basztál ki, és mindig visszamásztam. A lifthofon is visszamásztam volna.” Na, ettől mondjuk kurvára meghatódtam. Így vagyunk, azok a fiúk vannak itt, akik visszamásznak az ablakon. Harmónia legyen vagy hagyjuk, kompromisszumra alkalmatlan vagyok, veszekedni nem szoktam, egyből szakítok. Ha az elköteleződés kevés mint állólámpában a térdízület, úgyse bírom el sokáig. Nem maradtam félóránál tovább, mert a tesztoszteronnal nem lehet beszélgetni. Megnepróbáld, eszedbesejusson, hagyjálmár. Olyan mint egy kölyökkutya, rossz meg cuki. Csak én egy felnőtt angol agárra vágyom. A bűnöket mindet bánom és ha lehet újra csinálom. Én őszintén vagyok tökhülye, de attól ez még nem erény.

Ime pont ilyen, én meg a fiúk, akiket igazán kedvelek…Hát csoda hogy mindig ki vagyok borulva?! De sheldon mennyire édes már.

Ma egy kedves haversrác azt bírta mondani a kis szájával, hogy úgy udvarolna nekem (ő egy másik szót használt, de azt kikérem magamnak), viszont azért nem mer, mert akkor már holnap benne lesz az újságban. Na, innen üzenem, hogy látod, nem kell ettől félni, simán előfordulhat, hogy igen valóban.

Szóval a következő királyfinak nem mondhatom el, hogy én vagyok az, a világhírű.... Jó kezdet lesz egy titok, tényleg. Pedig ez a blog nem is róluk szól. Ez itt az én érzelmi alapon generálódott agymenésem, szívritmus zavarom, multis világom melletti szükséges jórész, a fantáziám, az egóm csodálatos élete. Emocionálisan kitapétázott virágmintás retro szobája a túlgondolt, túlaggódott tökbéna hétköznapoknak. 

Örülhet az a fiú, amelyikről vannak mondataim, hogy a kavics amit eldobott, okozott két hullámot. Egyrészt úgyis minden csak a miénk, az egész kettőnké, eladhatatlan, átadhatatlan. Sem a kurvára idegesítő exeknek, sem a fantasztikus verhetetlen nexteknek nem az lesz ami velünk volt, minden kiöntött kv meg narancslé csak egyszer van.

Másrészt meg onnan indulunk, hogy minimum becsüld meg a szitut. Kérdezz már körbe, hány embert engedek közel. Ha téged igen, viselkedj normálisan. Én elhiszem, hogy sok nő van a tengerben. El is lehet menni akkor szépen halászgatni nyugodtan.Helló. 

Ebben a hónapban jó még nem történt, pedig ez az én hónapom. A T-vel asszem tarthatunk egy oktoberfesztet. Durván sok emberrel születtem egyszerre.

Viszont csajozni nem így kell.

Elképzelhető, hogy elfogynak a felejthetetlen  sikersztorik, mert arról nemtom mit fogok elmondani, hogy én tavaszig nem hagyom el a kanapét és senkivel nem találkozom és aliz hagyja a picsába csodaországot, mert nem érdeklik már a őrült nyulak.

Nem elég a fél, csak az egész elég, a teljes, a feltétlen és ingyen meg önként. Megpróbáltam megváltozni, nem tudok. Szép tapasztalat.

Felírtam a tükörre az egyetlen kérdést, amit fel kell tenni. Azért, hogy amikor elbizonytalanodnék vagy a gyomorszájonvágós hiányérzet átvenné a józanész felett a hatalmat, akkor eszembe jusson a válasz. Nem. Akkor meg?!

A keze mindig a tarkómon, ez volt a kedvenc részem. Az ő kedvenc része rajtam.