szerintem a szilveszternek nyáron kellene lennie, hogy amikor hajnalban hazamész és még az egész város szigetfesztivál, akkor akard még megvárni a napfelkeltét és szó szerint egy új nappal kezdeni. Ehhez képest mínusz öt fok, rám fagy a műszempilla. Esetleg születhettem volna kaliforgiában, mert akkor legalább tudtam volna a lándzsa szót angolul (spear). Most már mindegy. Biztos jelent valamit, hogy a family guy vitt minket át az új évbe. És remélem, hogy nem azt, hogy lesz egy beszélő idétlen kutyám.

Be vagyok a héttoronyba zárva, túl sok a lépcső, és mindig kiderül, hogy túl meredek is, mert az összes királyfi elfárad már a harmadikon, nekem meg egyáltalán nincs türelmem a faszságokhoz. Tarthatatlan vagyok, főleg kordában. Walked when I shoulda run, and I ran when I shoulda walked. Van az úgy, hogy el tudnám képzelni, hogy az ő gyereke az én gyerekem, mert jó a personality és nem érdekel a lóvé, de aztán végül mégis az lesz, hogy inkább soha többé nem találkozunk.

Van a fejemben egy kurva nagy reflektor, amíg a mókusok hajtják a kereket és van elég nafta, addig a fény csak egy helyre fókuszál. De annyira, hogy szerintem hetedhétországra látszik amit megvilágít. Highlighted commitment. Évekig tud fázni alatta a bohóc, long life az izzó. Nem is terveztem többet felkapcsolni már. A színpad többi része az udvarias szürkületi zónában fér csak el. Én nem tudom negyven embernek elküldeni ugyanazt a boldog karácsonyt neked és kedves családodnak üzenetet, mert kb annyi értelmét látom, mint felköszönteni valakit a szülinapján csak azért, mert szólt a facebook. És nem tudom lecserélni a reflektoromat energiatakarékos ledekre. De most például véletlenül beleborítottam egy egész pohár vizet az elosztóba, komolyan aggódtam, hogy áramütés általi főcím leszek. Mindenesetre az input annyira fájdalmas volt, hogy betűket égetett a már meglévő tetoválások mellé és kivágta a biztosítékot.

Igazán fárasztó volt a tavaly, leraktam 60 kilós terheimet, átadtam a következő sherpának, vigye akármelyik alaptáborba tökmindegy. Nem teszek fogadalmakat, hiszen bármi megtörténhet az élet mint olyanban, de úgy látom a semmiért egészen csak annak megy jól, aki hisz Istenben. Sajnos én mesebeli templomok helyett egy multinál szocializálódom, ahol csak az ragad rám, hogy közted és köztem csak a realitás van, és ebben a mátrixban kell meglátnunk azt a bizonyos kanalat.

Íme a tabula rasa, a nyugalom és az egykedvűség új lapja. Az egykedvűség nem panaszkodik, nem vádol, nem kér számon. A legtöbb, amit az ember tehet, hogy nem árt másoknak és önmagának. Úgyhogy asszem bekapcsolom a harisnyatartóm, kihúzom a szemem, pirosra festem a szám, a játszós mackót tűsarkúra cserélem. Megy a revü, jó zene szól és nem hinném hogy az idén másképp leszek marilyn mint eddig. Downtown is for dinner, the hell is divine...