Voltam soltész rezső koncerten. Sosem hittem volna, hogy egy ilyen mondatot valaha kimondok. Mindig is érdekelt hogy miből élhetnek azok, akik még a paleolit korban voltak híresek azzal az 1 db dallal, de nem mentem oda megkérdezni és/vagy dedikáltatni a mellemre.
Az ember addig meddig puszilgatja a békákat, hogy az egyik a végén tényleg királyfivá változik. Csak én nem lettem közben királylány at all. Szóval én nem is tudom h mi lesz, mert be lettem mutatva családilag, official girlfriend. Asszem nincs vissza a lejtőn. Hamarosan jön az a rész, hogy önszántamból inget vasalok életre halálra, fél8kor meg barátok közt.
Mindenki arra vágyik, hogy a státuszt átírja in relationshipre az igazán nagyon nagy ővel, pedig az az igazság hogy a párkapcsolatos társasjáték egy eléggé kimerítő extrémsport. Azzal az egy emberrel - akit valahogy még csak csak el tudsz viselni több mint 24 órán át - együtt jár legalább még egy olyan másik 10-30, akik fixen benne vannak a csomagban. Fel van setupolva az egész történet, nincs legördíthető opciós ablak. A social network tágul. Meg a világegyetem, kivéve brooklynt.
Pár posztot már 
megírtam fejben a metrón, csak sose kerültek olyan állapotba hogy kilőjem őket az űrbe. Mert vagy vacsorát főztem, vagy épp egy idegen hűtőből kivett ásványvizes palackból öntöttem fel a szörpömet. Pálinkával. Hát mitnemondjak rég voltam ennyire meglepve, 3 deci málnás törköly igazán szar.
Az egyik béka miatt megszületett a blogger, mint teljesen idegbeteg virtuális személy, a másik miatt meg majdnem az örök admin-vadászmezőkre költözött. A munkahelyem és a private life is visszatette kettesbe a váltót, de nem azért hogy kihúzassa a kanyarban. Valamint előkerült a fiókból az a napszemcsi, amihez a napsugárnak is stoplis kéne, hogy meg tudjon kapaszkodni rajta, remekül pattan vissza róla minden. Jó, egy kicsit tényleg giccses a tetején a futófény, hogy peace&love. Szépen mint egy rendes betépett drogos minimalban közlekedem, csak amerre feltétlenül szükséges, és próbálok egyáltalán nem bevállalni olyan feladatokat amik iránt szemernyi commitmentem sincsen.
De azért mégse hagyom abba a kedves naplóm, mert egyrészt kár lenne értem, másrészt meg mert köztem és az örökké között ott áll a szkepticizmus, abból meg még ki lehet hozni valamit. Láttam én már szép virágos réten szaladgáló párokat, amiből aztán a végén kurva nagy pofáraesés lett meg blikk címplap. Úgyhogy én csak óvatosan élem bele magam a szebb jövőbe, hiába telnek itt a hónapok ezerrel. Mit nekem romcsi tengerpartos naplemente, engem nem lehet ilyenekkel megvezetni. Különben is kicsit olyan ez a családi élet mint a menzás bukta, nagyon sok fojtós tésztát kell megenni azért a kis lekvárért. Pld volt nálam nyaralni a tesóm, gyerekkel. Hárman úgy néztünk ki mint egy szép család, és pont ugyanúgy cirkuszoltunk is. Gyereket nevelni meg autót vezetni mindenki tud és mindenki jobban tud mint a másik. A reklámokban hypeolt rettentő ideális, kutya, macska, két gyerek, kanapé, aspirin, családok tutira nem borsodban nőttek fel.
Jó lenne ha kivághatnám magunkat a mátrixból és egy kicsit ülhetnénk valami felhőn. Láblógatva. Forever.
