több nagyon fontos esemény is történt a héten. Pld majdnem bátor voltam. Jövök hazafelé valami kurva későn a szabadság téren át valahonnan és látom ám hogy egy nemnormális, éjjel majdnem hajnal, sétáltat kutyát. Ami egészen addig nem is zavart amíg egy macska nem került a képbe. Ezek a dolgok eleve le vannak zsírozva bennünk, létezik az a közös halmaz amiben én meg a macskák vagyunk. Érzek valami párhuzamot a távolságtartásunkban. Nekem a macska szépséges mint egy mini oroszlán és úgy viselkedik mint egy normális pasi. Jön ha akar és nincs állandóan a seggemben a nagy imádatával. Én ezt bírom, a szuverenitást.

A kandúrok külön kedvenceim, állandóan csavarognak, verekednek, megdugnak mindenkit a háztetőkön. Minden kandúrmacska kicsit olyan mint James Dean, vad és menő, igazi férfi. Vagy mint némelyik szeretőm, óhh. Aztán ha kasztrálják őket olyanok lesznek mint a férjek egy szar  házasságban, dagadtak és otthonülők. Valószínűleg kéne nekem egy pszichológus.

Szóval egyszercsak látom ám a menekülő macskát amit kerget a kutya. Nyilván nem egy tacskóról van szó. (szevasz Eszter!) Először tovább mentem, mert nem hittem volna hogy van ember aki ezt engedné. De aztán volt az az érzés a gyomromban ami zavart, úgyhogy mondom én ezt megnézem már mégiscsak, mert többet nem tudnék rendesen a Manci cicánk szemébe nézni ha cserben hagyom ezt a kis utcakölykét itt. Amúgy nyilván nem voltam feltűnő, a tök üres téren összevissza ketten voltunk.

Na még jó hogy visszafordultam az október 6.-a utcából, mert látom ám, hogy ez az emberszerű idióta nemhogy megfogja azt a dögöt hanem még segít neki bekeríteni a kukák mögé menekülő macskát. Az ilyeneket kéne pórázon pisilni vinni különben, csak az a baj hogy lehet élvezné. Úgyhogy én ott sétálgattam teljesen normálisan vagy 10 percet és gondolkoztam mennyire néz ki hülyén ha kihívom a zsarukat mert egy kutya+gazdája üldöz egy macskát. Vagy valaki tudja e az Ace Ventura számát. De az óriási 160centis termetem olyan rémisztő volt hogy aztán a kutyára póráz került és én megvártam amíg el is húznak a kurvaanyjukba. És tényleg alig nézett rám furcsán a fazon, pedig nem is látott bele a fejembe. Akkor érezte volna magát igazán szarul pedig.

Másik nagyszerű felejthetetlen történet erről a hétről. Leszbikuslány közölte velem hogy szép vagyok és megadom e a számom. Lol.

Mondtam neki hogy nem értem a kérdést és én a fiúk kiálló csípőcsontjára bukom, nem tudom ez számít e. Különben pont olyan volt mint amikor olyan fiú udvarol aki nem tetszik eléggé, zavarbaejtő. Kedveskedik, cirógatja az arcod mondja hogy uristendeteccel sőt érződött amikor megérkeztem hogy néz, csak aztán a többiek felvilágosítottak hogy nem a séróm fasza és nem a fodrászomat akarja.

Ez van, mindenkinek kellek. Kár, hogy csak egyszer.

Ez a zene meg kurvajó. Itt ugrálok rá megint.