mióta nem vagyok senki macskája és nincs bennem a degondoskodnékrólad érzés, amióta idebenn idegen, cellám falán szép kis piros téglákból díszítősor, nincs termékeny bánat, csak a kiterjesztett szárnyak hiánya, azóta leginkább a heti 40 órás napirutin az oka, hogy alkoholt iszom a nyugtatóra. Ismeretlen, mizantróp, köcsög, sznob milliomos szeretnék lenni, aki egyedül hal meg és egy olasz agárra hagyja minden vagyonát. Najónemis.  De nagyon vágyom arra, hogy könnyű legyen. Hogy a pasi aki a szomszéd asztalnál ül, hozzám szóljon és ne csessze el. Később se. Hogy a sztorink ne az elbaszott történetek margójára íródjon. Ne derüljön ki róla, hogy a kettővel ezelőtti nője volt az über alles, vagy hogy a disney hercegnők közül a pocahontas az esete és neharagudjak. Én max csipkerózsinak vagyok jó. Tekintve, hogy a hobbim a kiskifli nagykifli és száz év alvást épp bevállalnék, valami padlófűtéssel ellátott, all inclusive vártoronyban.

A sorsszerű dolgok úgy vannak, hogy leülök egy idegen mellé egy asztalhoz, majd mellénk ül valaki és még nem is tudom, hogy most dőlt el évekre, mivel töltöm majd a szabadidőmet. Ritka pillanat. Vagy csak beszállok egy ismerős kocsijába, ahol akkora az áram-elsőlátásra az idegen fiúval, hogy ha ketten megfognánk egy égőt, az frankón világítana. Meg amikor valaki úgy érzi már régóta ismer, pedig nem jár több nekünk pár hónapnál. Amikor a mondatok present perfectben vannak. A bőrünkre írva. Tudod, have + az ige 3. alakja, amikor múltban kezdődött...

De persze legtöbbször mire én észreveszem, hogy karnyújtásnyira helyzekedik el a korban hozzám illő hetero rettenetjóképű, biztosszáznőjevan, bársonynadrág, addigra már ül mellettem két ismerős fiú is. Úgyhogy ugrott az esély, hogy kiderüljön, lenne e kedve megnézni egyik reggel, amikor az álmos arcomba öltözöm. Akár még az is lehet, hogy másodszorra is az útvesztőmbe kerül egyszer. Nyilván majd csak akkor, amikor már nem fogok emlékezni rá. Mégszép. 

Bírom ezt a karma dolgot...Olyan jó játékai vannak. Azt viszont kevésbé kedvelem, amikor elveszi a babáimat és hiába hisztizek, hogy de azonnal adja vissza.

ps: úgy szerettem volna beletúrni RDJ hajába és nem ér, hogy valakinek a rehab utáni szétesett arca jobban áll mint a before. Én meg nem engedhetem meg magamnak, hogy alkoholista író legyek vagy legalább a HankMoody. 

"I'm sentimental so I walk in the rain..."