szerintem, cv helyett nyugodtan meg lehetne adni a facebook profilt, abból úgyis több hasznos info derülne ki, mint a hova jártam iskolába és szeretek csapatban dolgozni önéletrajzokból. A csúsztatások meg úgyis mindkettőben frankón ott vannak. Végig pörgettem egy esküvői sessiont valakinél, és arra jöttem rá, hogy egyrészt, én nem hiszem el hogy örökké. Mutasd meg aztán elvehetsz, a végén. Másrészt meg, én nem vágytam sosem a királylány ruhájára, meg a bebaszott tömegre aki csókolgat, hogy na végre, deal done. Következő szintre léphet, szüljél gyereket egy éven belül. Aztán váljál el 10 múlva. Leginkább azt tudnám elképzelni, hogy valami nagyon csöndes eldugott helyen, kicsi zöldben, majdnem csak ketten, tökkomolyan azt gondoljuk énis, hogy a te gyerekedet felnevelném és tolnám a tolókocsid ha 85 leszel. És zsákba öltözve is teccel (de amúgy tudom, hogy sose vennél fel zsákot, mert van stílusod). Sőt akkor is kibírnálak, ha amúgy nem lennék kurvára belédesve. És nekem még az se kell, hogy utána a neten mindenkinek elmondjuk, hogy mostantól özvegyi nyugdíjra vagyok jogosult. Legyen inkább az egész a mi titkunk. Ehhez képest, leginkább az hangzik el fiúk szájából, hogy hát nem biztos, hogy tolnék velem gyereket. Jó, ezen annyira nem vagyok meglepődve, na.

A múltkor a metróban ülve, teljesen indokolatlanul, az jutott eszembe, hogy ha én lennék olyan hosszúcombú, hogy eladnának velem címlapot, tutira nem gazdag focistával járnék menőzés céljából. Mert az nem ciki, hogy az egész világ tudja, hogy na ennek se az agyába szerettél bele bogaram, de milyen a royce? Én egész biztos keresnék egy dr. phd. matek, fizika, zene, film, mittomén milyen szakos kicsit béna, kicsit cuki elmét és odáig lennék meg vissza, hogy megvárhatom egy nagyon fontos épület előtt, egy nagyon fontos esemény után. És mindig megkötném a nyakkendőjét ha ő nem tudja. A gyerekeink meg okosak lennének és szépek. Meg főleg képzeletbeliek. Még jó, hogy nem vagyok covergirl mennyi problémám lenne hirtelen. Mert így alig van. 

Nem csak azért nemtom miről fogom a csodálatos sikersztorikat mesélni a jövőben, mert nem állok szóba senkivel, (sohatöbbé és ne-érj-hozzám) hanem mert a világhír ára, hogy erősen cenzúrázni kell a kedvesnaplóm. Kicsi csillagom, kapd már össze magad, ne reméld, hogy majd bármi másképp lesz mint mindig szokott, örülj hogy az 1.0-ás életed annyira mondjuk nem szar és hagyd már a faszba ami elveszett. Csak ma, valahogy úgy érzem magam, mint egy embargós ország ahová nem kézbesítenek coca colat. se.

Magamnak küldöm és minden jót kívánok, meg annak aki szereti.