Hová járnak a béna prímszámok? Csak eggyel és önmagammal vagyok osztható. Kellene egy hely, ahol senki sem ismer, ahol a véletlen nem tud tovább rontani a helyzeten holmi kávézókban. Mint a filmekben, ez az a pillanat amikor lelassítják a jelenetet, és amíg oldalra nézek átgondolom, hogy még megfordulhatok, még mondhatom, hogy jaj kint hagytam azt a nagyon fontos dolgot a kocsiban. Még elfuthatnék simán.... Nem tudok ennél nagyobb kibaszást tulajdonképpen, gondolom magamban. Helló, neked is főzött kv-t reggel, neked is volt a szádban a szája? Örvendek. Én nem te vagyok. Remélem látszik. De téged szeret jobban. Rendesnek lenni nem könnyű, meg én utálok is. A jóság meg a balfaszság között vékony az a hajszál. De most komolyan hogy kerültem már megint ilyen szituba?!

Meddig lehet menni ha végképp elfogyott a levegő? Nem az enyém itt a tér és szorít a körút. Kisváros, nagyváros, külföld, mars bolygó. Outsider mindenhol. One way ticket a holdra please. A bezárt ajtó után a csalódás íze mindig ugyanolyan. Hát tőled is ezt, te is… Kis ejtőernyős gyermekláncfű pelyheken elmentek a pillanataink. Mindenki egyetlen. Az az egyszeri és megismételhetetlen, aki a másik, a közöny végtelen homályában elvész. Elfordul rólunk a fény.

Az első héten Ken baba rám köszönt a bejáratnál. Na mondom, épp ideje volt. Aztán kv után gondoltam megkérem, hogy nem mászkálna e velem fel alá ezentúl napi többször is az épületben, csak hogy mindenki lássa, hogy ismerjük egymást. Milyen kár hogy nem vagyok barbie. Igazán szép pár lennénk vagy egy félórára...Mr és Ms Irodaház. Az a mák abban, hogy nem jövünk össze, hogy legalább nem ő lesz a következő, akit elveszítek, meg akire rámegy a százas zsepi. Zsír. Lehetnénk akár egyből barátok. Napersze. Igazán jó antré az évtől, kösz élet, hogy bedobta a majorságomba Kent. De azért lehetne egy kicsit rondább...Gyanús ez nekem, a fiú szép is meg phd fizika is, all in one. És olaszul is beszél. Konstellációnak elég menő. Tutira ki fog róla derülni, hogy minimum baltás gyilkososat játszik vasárnaponként. Különben olyan ez a szépség dolog mint az érettségi: gáz ha nincs, de amúgy meg kurvára kevés. Úgyhogy mielőtt megírom az ódát a prince charminghoz és bemutatom minden barátnőmnek meg a fél vállalatnak, még kifordítom és megnézem belül a lámpással, hogy milyen embert zártak a testbe. Az már jó, hogy nem ír/olvas blogokat. De az ilyen szépfiúk vajon a barbie-któl térden állva kérik meg a kezet? Ha gyártanak olyan babát amelyik kopott kordbársonyban jár, tornacipőben és hülye marvel hero-k vannak a pólóján, akkor magamnak egy olyat veszek. csetlőbotló ken boy doll by mattel.

 mekkora ez a klip már és van jegyem a jövőheti koncertre. bibibiiii