ma eljött james dean a ház elé. Biciklivel. Menjek már le. Beengedtem volna a konyhába is, de azt mondta, hogy inkább nem jön fel, mert akkor bepróbálkozik és amilyen jól csinálja még megfektet. Mondtam neki, hogy ne álmodozzon, ezt nem ő dönti el, hanem én. Én meg nem az ő macskája akarok most lenni pont. De azért jól nézett ki a kis szemét. Úgyhogy, kapunak dőlve megbeszéltük, hogy az élet milyen reménytelen de legalább rövid. És keresi a lányt, aki szülne gyereket. Én beérném már azzal is, ha ismernék olyat, akinek lenne kedve megcsinálni a kakaómat reggel. Persze nem úgy, hogy miután leteszi az asztalra, azt mondja, hogy 520 ft lesz és hozhat e még valamit. Csak egészség legyen, a többit megvesszük.

Nem hiszek a barátságban fiúkkal. Tényleg nem mondtam még el sokszor. Ha szép, én akarok vele aludni, ha én vagyok szép, akkor meg ő. Ha lesz csaja az engem úgyis utálni fog, és úgyis eltiltja tőlem féltékenységből. Vagy azért nem szól hozzám többet, mert a csajának írja a mailt inkább, nyilván. De a fiúk még hisznek a mesékben, és nem ismerik a nőket. De egyáltalán.  

Ennek ellenére van legalább másfél igazi fiúbarátom. Meg még 3 aki most megsértődik, hogy de ők is azok hellóka. Jójó, igen.

A felebarátról nincsenek szavak, csak mailekben. Tekintve, hogy a fiúkat egy kurvanagy húsdarálón küldöm le eléggé az elején. Amelyik túléli, abból marad barát. A zöme fasirt. Próbálom leszúrni az én világomban érvényes távolságot jelző karókat szívbe, a behajtani tilos és egyirányú utca táblát, valamint próbálunk nem úgy viselkedni mint két 5 éves. Kénytelenek vagyunk felelősséget vállalni a tetteinkért. A simogatás és az elvárások nem maradnak megtorlatlanul. Ki melyik hibát vétette, azért felel.

Az egy egész boy-friend viszont óperencián túl lakik és szintén épp ma adott életjelet. Még akkor a barátom lett, amikor a fiú-akinek-a-nevét-nem-mondjuk-ki (szeretném ha valaki végre újraformázná ezt a kurvarég lejárt lemezt) még jelen időben okozott pánikot a meseországomban. Nem emlékszem a barátság címke mikor került rá a képre. Honnan ér ez a státusz? Sosem tudhatjuk kiből mi lesz, amikor megismerjük. Csak egy kolléga, egy ismerős, aztán egyszercsak felhívod éjjel háromkor, hogy segít e ásni, mert megöltél valakit.

Sztem partnerek kellenek az élet dolgaihoz. Ki jön velem kvzni, koncertezni, napra, csavarogni, szerelmeskedni, filmezni, kivel lehet (bírok és ő is) aludni, enni, lenni. Tisztára mint a kisherceg, van itt ez a kibaszott nagy sivatag, hol egy róka, hol egy rózsa, néha egy lezuhant béna repülős jön szembe. Nem az a lényeg, hogy a státusz a hajadon, vagy a 10 év múlva elvált, hanem hogy amit csinálni akarsz, ahhoz van e olyan ember akivel érdemes. Sosem értettem az örökké/férj/szerető fogalmakat. Illetve értem én csak leszarom. Nekem olyanok vannak, hogy elköteleződés, annak hiánya, szex, csípőcsontok, stílus, konstruktivitás, kreativitás. És ebből lesznek a szerelem, szerető, barát vetületek a külső szemlélők számára.

Az alap, hogy csak húzóerővel szabad. Ha nem tudok neked mutatni semmit, ami téged érdekel, hát akkor az elég kevés, ha te nem tudsz akkor meg én unom és amúgy se lopd az időmet. Mit adunk át. Mint a filmekben a varázslat, amikor átszáll a nyitott szájakon. Mi az, amit értékelni tudunk egymásban.  

A dél-amerikai barátaimtól tanultam meg firenzében a szabadságot. A mostani barátaimmal tanultam meg pestet. A fiúimtól kaptam azt a sok szar élményt, ami miatt világhírű blogger leszek mindjárt. Hogy ők mind mit kaptak, majd egyszer megkérdezem. A fiúkat nem, azt tudom.

Szóval ma este úgy beszéltem 3 kedves fiúmmal is, hogy ki se tettem a lábam a kerületből. Na ez a menő, nem a britney koncert.

Nemtom mit is mondhatnék... Az anyám napok óta kereskedelmi csatornákat néz nálam, ezzel súlyosan rombolva a pozitív energiák áramlását a házban. Mondtam is neki, hogy nem azért jártam ilyen sok évet iskolákba, hogy akkor most egy hét alatt levigye a nehezen megszerzett szellemi képességeimet egy gekkó szintjére. A szépgondolataimat sorra kinyírja a sok trash reality sorozat. Ne nézzetek tévét, menjetek ki a napra. Mindenki szaladgáljon a réten inkább.  

Volt egyszer egy fiú, nagyon bírtam hogy mindig tudta a helyes mondatokat. Például, hogy a tévé helyett inkább egymás szemébe nézzünk, meg ilyenek. Jegyzetelni kellett volna. Most egy világhírű művésznőnek mondogatja a nyálas faszságait. Ez a zélet. De nem hinném, hogy megbocsátok neki/magamnak valaha. És attól, hogy nem ért meg senki még nem biztos, hogy művész vagy.

A jófiúnak látszó rosszfiú sokkal bénább átverés mint mondjuk a push up. Például az Ákos is csak lassan két éve magyarázza nekem, hogy ő nem jófiú csak én látom annak, és csak azért, mert nagyon messziről nézem. De ha feltenném a mindentlátó szemüveget vagy legalább közelebb engedném, akkor még az is kiderülhetne róla, hogy pont akkora szemétláda mint amekkorát a nők  elvárnak. Sosem fogom megtudni. Én sokkal jobban szeretem, ha egy fiúnál egyből tudom kb mekkora programra elegendőek a zsetonok. Túl elfoglalt vagyok már a macskához a zsákban. Meg ez itt nem egy gyakorlóiskola fiúkollégiuma, hogy a nagy igazságokat amiket az én kanapémon fejtesz meg, remekül kamatoztasd a következőnél, akinek mondjuk jobban tetszik az orra. Tőlem mindenki azt csinál amit akar, meg abban hisz amiben tetszik, de én azért majd ügyesen eldöntöm, hogy részt akarok e benne venni. 

Az olaszfiúknál például elég egyértelmű a message. Túl szépek ők a fehér lóhoz. A kis hajukkal, ami kunkorodik összevissza, fújja a szél, meg mittomén... Az valami teljesen furcsa magyar szokás, hogy itthon a fiúk olyan hajviselettel élnek, mintha holnap vonulnának be forever az idegenlégióba és az egy centinél hosszabb hajért már tutira komoly bünti járna. Az italian boynak meg legalább bele lehet kapaszkodni a fürtjeibe. Éljen. De különben meg az olaszfiúkkal kapcsolatos sztereotípiákat el lehet felejteni. Nem mások ők sem mint bárki, csak jobbak a cuccaik. Nem a nemzetiségen dőlnek el a lényeges részek. És azok a mesék nem nagyon szoktak valóra válni, pedig az összes táncoslány a pretty woman sztoriban reménykedik, amiknek az lenne a vége, hogy elvesz a kis göndör digó szépfiú a ferrarival, és onnantól mindhalálig tengerpart meg Gucci, és hipp hopp megszűnnek az élet szemét kis dolgai, az emberek nem lesznek többé idegesítőek, az esőfelhő a fejed fölött már nem megy direkt utánad mint a rajzfilmekben, jótett helyébe jót kapsz, de főleg nem kell többet dolgozni menni reggel. 

Ma az agyam helyén egy jóllakott napközis campel. A kis dagi csak nézelődik, hogy jójó rendben, akkor mindegy, nem baj, majd valami. Úgyse mi döntjük el. Bármi lesz is, csak azt tudom mondani, oké, oké, tőlem....

Jellemzően úgyis a királyfiból béka szokott történni, aztán meg a királylányból a hetedhétfejű sárkány. Viszont, egyáltalán nem tudom most felvenni a harcot a saját különbejáratú szélmalmaimmal. Olyan szépen állnak itt, egy nagy zöld parlagfüves mező közepén, kurva nagyok a lapátjaik, momentán elfújnak mint a poppinsot a keleti szél. Felfeküdtem a vízre, hátha valahol kidob valami fasza kis öbölben a sodrás. "In an ocean of music we move with the flow."

Úgyse elég jó senkinek ami van, mindenki csak a nehezített játékot akarja, vagy azt ami átmeneti készlethiányban van. Vagy azt akin már fekszenek. Annnnyira nincs kedvem ahhoz, hogy ne azt tegyem amit szeretnék. De belátom az embereknek kell a kínlódás, hogy érezzék hogy élnek. Ha csípünk valakit, sztem az nem az, hogy nem látom a rossz tulajdonságait. Kurvára látom. Csak tolerálom. És ennek már minimum örülni illene. Hány olyan ember van akivel ez oda vissza működik, akinek a faszságai 24órán túl sem idegesítenek vagy te őt? mondjuk kettő? Én biztos nem fogom senkinek sem hypeolni a jórészeket, ha magától nem látja. Ehhez az én gőgöm túl magas korlát. Mindenhol magyarázni kell a performance-t, úristen de unom. 

"Ki vagy? -kérdezte a kis herceg. -Csinosnak csinos vagy... - Én vagyok a róka - mondta a róka. - Gyere, játsszál velem - javasolta a kis herceg. - Olyan szomorú vagyok...
- Nem játszhatom veled - mondta a róka. - Nem vagyok megszelídítve.
     - Ó, bocsánat! - mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: - Mit jelent az, hogy "megszelídíteni"?

-Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek - mondta a róka. - Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni.
- Kapcsolatokat teremteni?
- Úgy bizony - mondta a róka. - Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..."

NA, erre például oda kéne egy kicsit figyelni jobban, mert mindenki összevissza felelőtlenül szelídít jobbra balra, mint valami béna cirkuszban. Aztán meg csak a probléma van a sok dörgölőző tüzelő macskával.

 
 Voltam kicsit felhők felett, meg még leszek. Nem drog, repülő. Ha lezuhannék vagy széttép a cápa akkor tudjátok hogy szerettelek, jó volt veletek. Viszont ha véletlenül egyszercsak kőgazdag leszek, csak angliába járok majd fashionért meg zenéért, enni viszont inkább italyba.
 

Az a konzekvencia született tapasztalati úton, miután lehánytam a rózsákat a kertben, és ettől többen belém szerettek nyilván, hogy pld az alkohol sem oldja meg helyettünk a problémákat. Olyan a bebaszás is, mint az egyéjszakás kapcsolat, azt hiszed most szép az élet, jól érzed magad, van huncut móka kacagás. Ám a valóságban, ez itt nem a pasid, nem hozza le neked a nagygöncölt az égről, és csak azért mondja, hogy szép a ruhád hogy kidumáljon belőle, és kurvára nem tesz hozzá semmit az önbecsülésedhez, amikor reggel majd elhúz és többet sose látod. Szóval inkább mentél volna sportolni, attól másnap sokkal jobb lenne a közérzeted. És nem fájna ilyen rohadtul a fejed.

Arra vagyok büszke, hogy azt bezzeg egy kezemen meg tudom számolni hányszor voltam részeg három. Namost ugyanezt nem lehet elmondani, a szépszeretőimmel kapcsolatban. Erre meg mondjuk nem vagyok olyan büszke.Lol.

Szóval fáj a fejem, de nem fáj a szívem és különben is azt a felsőbb utasítást kaptam, hogy ezt az álca luzer attitűdöt hagyjukmár. Úgyis csak a sikersztorikat adjuk ki könyvben.  Amikor például a V mint viktor küldött nekem titkos virágcsokrot a munkahelyemre egyszer. Jó, én először felhívtam kb öt másik fiút, hogy megköszönjem, mielőtt őt. De ez most mindegy. Biztos azt hívtam először, akitől szerettem volna kapni. Olyan ez, mint az építőiparban a körbetartozás. A fiú akinek udvarolnék hiába, szeret egy lányt, aki azonban szeret egy fiút, aki mondjuk nekem udvarolna, csak én momentán ugye...Hát csoda hogy mindenki iszik?! Szegény rózsák. 

Én ezt a dumát sose tolom, mert milyen egy hülyeség már. Azért, ahhoz kell egy egészségtelen perverzió, hogy közelről nézzem, hogy azt csinálja mással, amit velem még tavaly. De be kell látnom, hogy jóoké nekem is van mondjuk pár olyan, akivel megy a haverság. Főleg akkor könnyű, ha nem volt akkora a lelkesedés, hogy bárki beleképzelje a szebbjövőt. Kár hogy nem találtam meg csak ezt a béna cenzurázottat. peace&love

úton vagyunk, karmikusan találkozunk, tanulunk valamit egymástól, használjuk a már megtanultakat, adunk kapunk, és go megint. Lelki bőrönd be, zip zár a szív, facebook töröl, tovább tovább. Menni kell, ha megállsz meghalsz, belep a por. És nem mehetünk együtt örökké. Kár.

Azt vettem észre, hogy a kedvesfiúk meg a vérgecik ugyanazt a dumát nyomják bizonyos helyzetekben, a különbség pusztán az IQ-juktól függ, hogy mennyire szofisztikáltan tolják azt, amiről ők is pontosan tudják, hogy mekkora szemét szöveg.

Viszont a rosszfiúkkal mennyivel könnyebb minden, amikor lelépnek felsóhajtasz, hogy úristen végre, már azt hittem sosem keveredem ki ebből a rettentőgáz szituból, amibe én nem értem hogy kerülhettem, de tényleg, remélem senki nem tudja meg soha.

De a cukifiút, amikor már tudod, hogy a végjátéknak is annyi, és most itt kurvára TÉNYLEG vége van, és nem lehet még egy körre befizetni, cseszheted, integessél szépen a hajónak ami megy elfele, szóval őt sajnálod nagyon. Mert ha legalább egy kicsit rondább lenne vagy dagibb, akkor egyrészt sosem tudott volna olyan közel jönni, hogy belülről szagolja az aurád, másrészt meg, még mindig a nagy boldog univerzális barátságban ülve, nyugodt szívvel néznéd, ahogy összejön a barátnőiddel. És pont kitérdekelne.

 Mindig is utáltam a panel lakásokat, a panel életeket (én Amelie lakásban fogok élni egyszer) és hát persze, hogy csak kizárólag ezért, nagyon ügyesen oldottam meg tökegyedül, hogy most már aztán tényleg egyáltalán nem fenyeget a veszély, hogy a cukifiúval boldogan haljak egy béna lakótelepen, véletlenül. Nem mintha eddig fenn állt volna ez az opció. Tegnap kicsúszott a számon a járunk szó és a szentem úgy megijedt, hogy majdnem paprika általi fulladásos halál áldozata lett.     

Majd egyszer, egy másik életben, ha felfogom végre, hogy a fekete/fehéren kívül vannak még színek, és esetleg van egy árnyalat, amit el is tudunk viselni én meg az egóm, akkor talán pár nyomorult pillanattól képes leszek megkímélni magam. Addig is a fehérre teszek mindig all in, és amikor a fekete jön ki, úrrá lesz rajtam az ops már ennyi az idő, nem maradhatok, mennem kell megetetni a kölcsön aranyhörcsögöt érzés.

Elég egyszerű eldöntendő kérdésekkel lezavarni az életet, csak az a baj, hogy van benne pár alkalom, amikor ha fel sem tettem volna a kérdést, akkor még simán lehetne a fejem, a jó meleg homokban, és várhatnám a sohaelnemjövő csodát, nyugiban tovább.

És van az a kérdés, amire kizárólag a halálosan a jóválasz a többi input mind olyan, hogy bocs haver, rossz gombot nyomtál meg és egy alacsony feszültségű ám kurvára idegesítő áramot vezetnek vele a szívedbe.  

A barátok maradunk dumával meg nemtom kit akarunk átverni. Meg a kívánok sokkal szebbet jobbat rész is faszság. Ezeket azért mondják szerintem az emberek egymásnak, mert azt azért mégse merik mondani, hogy hagyjál már, húzzál már, ne bőgjél itt, eláztatod a pólóm.

Remélem nélkülem az összes exem kurvára boldogtalan és hogy béna szeretőik vannak. Nyilván.

Ezt a dalt Keanunak, a szőnyegen pléd miatt.

kicsi sürgetés, nem sok...csak az a baj, hogy úgy nem lehet posztolni, hogy kétnaponta bőgök, mert történik valami kurvára megható. Lehet menni reklamálni az Élethez, hogy keressen már magának egy másik játszóteret és ne engem hintáztasson itt. Viszont a szépségek kicsiny blogját nem ebben nyitom meg, arra majd lesz egy másik, még ennél is unalmasabb ám sokkal nyálasabb, amit tele tolok a verseimmel, amivel leigázom a világot, és posztumusz híres leszek mint öngyilkos extrém költő. Ez a blog itt inkább csak azért van viccből, mert pld amikor az irodában azt mondom nagyon halkan, hogy a sok dundi meg klimaxos miatt, mi soványak megfagyunk a légkonditól, akkor azt mindenki magára veszi. És olyankor én vagyok a köcsög.

Nekem a szeptemberről csak az jut eszembe, hogy én ilyenkor szoktam megismerkedni azokkal a cukifiúkkal, akik aztán 8 napon túl gyógyuló súlyos károkat okoznak és egy kis könnyű mozdulattal évekre húzzák ki a talpam alól a vörösszőnyeget, a padlóval együtt a faszba, hogy a fejem csak úgy koppan. Én már csak azért is járnék velem, egy olyan 6-9 hónapot, mert azután tényleg mindegyik elveszi, meg örökbe ígéri, a rögtön utánam jövőnek, a csillagot. Én így hozok szerencsét. Másoknak. Ezért is jobb ha itthon maradok mostantól, se nő, se drog, se rakendrol. És mindenkit felszabadítok, bilincseket, rabláncokat a ruhatárban kérjük leadni távozáskor. köszi.  

 De ha most lecserélhetném a díszletet és újra osztanám a szerepeket a díványon, akkor egész biztosan nem az a film menne, amelyikben csak az a fiú lesz szerelmes, akit az első két hónapban szétszopatsz, csak azért hogy érezze, történik vele valami.

Ezt pedig a következő szépfiúnak küldöm, aki majd kurva hálás lehet, hogy egyáltalán lentről megnézheti, hogy igen az ágy a galérián van. És?

A tapasztalatot még sajátbőrön gyűjtő lányoknak mondom, hogy az a mondat hogy nem akarok komoly kapcsolatot, úgy hangzik helyesen szinkronizálva, hogy VELED nem akarok. Mert az előtted lévővel akartam, a következőt meg el is fogom venni, és örökre vele fogok élni. bibibiiii! De nem akarlak megbántani, és értékellek mint embert. Ja, és szép vagy. Meg okos. 

A lányok kidobják a fiúkat az ajtón időnként, mert a fiúknak béna a szövegírójuk és az istenek/ufók igény szerinti aláhúzandó elég szar dramaturgok. De a fiúknak az a szereposztás, hogy kötelezően vissza kell mászni az ablakon. És kurva kibaszott flegmán kell ám visszamászniuk. Nézd, én visszamásztam, de ennél több nyálas jelenetre itt ne számíts cica. És akkor a lányok még kicsit vergődnek, hogy jójójó nagyon szexi ez a szemét, hogy visszajött, de azért legyen már még egy kis sírás is, mert anélkül nem az igazi (a fiú is sírjon, ha egy mód van rá), még a végén a kibékülős szex és annyi. Függöny le.

 Történtek izgalmas dolgok a héten. A fürdőkádban ülök és hallom, hogy csörög, de óhh én ezt most nem veszem fel, biztos anyám, majd visszahívom. Akkor jellemzően, az volt az a Hívás, amikor az A Mexikói Fiú hív fel 10év után, akitől a szabadságot tanultam, meg a tekerést is, de ez most nem fontos. Már akár lehetnénk barátok is, csak minek. Kezdhetnénk előröl...öööö hány éves is vagy te most?... Ami engem illett, én nem tudok visszaemlékezni. Hülye vagy, amikor vége lett hónapokig küzdöttem, hogy elfelejtsem. Tele lenne kínos pillanattal az egész beszélgetés. Tényleg, az is volt? aha, emlékszem....Hogynepersze.

ps. Óriási lennék drámai szerepekben. Gyönyörűen tudnék megsértődni halálosan, egész estés szélesvásznon. A karádykati tanulhatna tőlem gőgös nézést. Már olyan szépen begyakoroltam, úgyhogy nagyon ügyesen tudnám mondani felemelt karral, hogy tessék akkor menjél akkor.... Ilyenkor szeretném magamat is behideolni, hogy ne jelenjenek meg a spamek, amik a valóságos világban sokkal zavaróbbak, mint a virtuálisban. A facebook mennyivel praktikusabb, mint E csodálatos élete. 

mi a faszért van neked ilyen punk hajad, ha közben meg azt várod, hogy a pasi otthon üljön veled? erre nem azok jönnek - mondta nekem drága M, miközben ott tartottunk, hogy klisékkel (1 deci pálinka) ünnepeltük hogy az élet nem hagy hidegen és még mindig nem vagyunk világsztárok.

Ha két napja iszom az már alkoholizmus? jó, én sose iszom, úgyhogy nálam igen. Miután szépre és szabadra ittam magam, és ismeretlenekkel barátkoztunk, mondjuk én a pultos fiúval is szerettem volna, csak két dolog zavart ebben, az egyik, hogy még sose mondtam neki annál többet, hogy egy almalé és egy meggy pálinka lesz köszi, illetve hogy annnyira fiatal, hogy én nem adnék neki alkoholt személyi nélkül. Nem is értem hogy kerül a pultnak abba a végébe, tök komolyan. Szóval, ezután már nem volt olyan szánalmasan szomorú a ZÉLET és örültem, hogy a barátaim meg a kölcsön macska otthon, legalább akarnak velem lenni. Mert nekem még a macska is csak kölcsön van. Napköziben, egy hétig nálam. De sokkal könnyebb vele bánni mint mondjuk a fiúkkal, a macskát legalább értem mit akar.

Bevallom csak divatgeci vagyok, viszont tényleg menthetetlenül hülye. Olyan mint amikor jön Márió a vízvezetékszerelő a first level-en és állandóan meglépi ugyanazokat a faszságokat, és mindig beleesik a szakadékba, sose tanulja meg és sose jut tovább. Na. Viszont legalább éreztem, hogy nem csak egy van az egész kibaszott világon abból, amiről már majdnem elhiszem hogy jó lehetne, de még így is kiderülhetett volna róla fél év után, hogy esetleg ennek épp az ellenkezője igaz.

A pók nem szerencsét hoz? mi a faszt keres akkor rajtam....?? Mondtam M-nek válaszképpen.

Különben az életnek csak annyira van szar humora, hogy T három hónap után, épp akkor bír felhívni telefonon, hogy gyere kajálni az oktogonra, amikor én pont nem vele akarok lenni de egyáltalán, viszont úgyis csúnyán le vagyok pattintva. És van e annál viccesebb mint amikor az ex-exszerető vigasztal az exszerető miatt....Egyszerűen csodálatos, de nem?! 

A fiúktól leginkább egy dolgot tanultam meg. Szakítani. De én vagyok a hülye még mindig. Elromlott a mosógép, eltörtem a szemüvegem, beszart a rohadt számítógép, és a lakásomban mostanában egyszerűen nem áll elő az az állapot, hogy csak én bírjak benne lenni, egyedül, legalább egy estét. Tehát az összes köcsög északi boszorkány rajta volt ezerrel, hogy éreztesse, nem kéne annyira örülni a nincs minek. Úgyhogy, most két napig megint szomorú zenét hallgatok és azon gondolkozom, hogy minden mennyire mindig pont ugyanolyan és még csak meg sem vagyok lepve. A szavatossági időm két hónap. Már szemem sem rebben, amikor olyanokat mondok, hogy ha tetszik csináld, ha nem tetszik ne csináld. Ugyanis ez kb ennyi, szerintem. Minden kérdőjel, minden sajnálom, a bebuktuk kategória. Az állandó para és paráztatás kinyírja a pillangókat. Bazdmeg nyuszika a létrádat.

Ne pakolt körém a korlátaidat, ne mondd meg már jóelőre, hogy bizony itt nem lesz óriási gardrób a 40 pár cipőmnek. Ne gyere nekem chemotoxszal a pillangóimra.

Leharcolt csatatér van körülöttem, bármerre nézek. Csak az a kár, hogy én inkább vagyok Marylin mint G.I.Jane...Átlépkedek a fiúk tetemein, némelyik mint valami zombi, egyik másik kis izületét időnkét átrakja a következőbe, hogy legyen még illúzió. Szétbombázott emberi kapcsolatok, amik közvetve vagy közvetlenül engem is érintenek. Fiúk, lányok, mi folyik itt hé... Nem úgy volt, hogy jesus loves me?  Ja, nem is lettünk bemutatva, honnan tudná hogy felejthetetlen vagyok.

Nem lehet egyszerre lenni jófejnek meg gecinek is, nem fog menni. És pont tegnap, az ágyában gondoltam rá, hogy nyilván tévedésből vagyok itt.

Amíg a vip-ből néztük a prodigy-t kurvára menő barátaim vannak, nincs jelentősége az jutott eszembe, hogy valószínűleg 80 éves koromban, jó eséllyel csak annak az egy pasinak fogok emlékezni a nevére, aki épp akkor lesz mellettem, és majd amikor a testem elhagy és már minden hiába, cseszhetem a botoxot agyátültetés kéne, szóval amikor visszanézek, tutira a koncertélményeim lesznek a fiatalságom meghatározó szépemlékei. Nem tudok annál felszabadítóbbat, mint amikor úgy ugrálunk a zenére hogy a hátunkon folyik a víz. Főleg nyári éjszakán az ég alatt, jellemzően boldogság érzéssel van. 

Mindig az a baj velem, hogy a fiúk vagy túl liliomok, vagy MÁR nem tudnak eléggé érdekesek lenni. T-nek is mondtam mindig, hogy azért van annyi egyedülálló nő mert kétféle férfi van. Az egyik olyan mint te, szóval szívás, a másikkal meg nem akarunk lefeküdni. Asszem Sting az egyetlen, aki idősebb nálam és tetszik, még az aurája is szép. Szeretném ha egyszer elgitározná nekem, hogy how fragile we are.

A korban hozzám illő férfiak vagy épp mást csalnak meg, vagy abban a súlyos tévedésben élnek, hogy az a divat még mindig, amit akkor hordtak, amikor az Music TV először volt fogható Magyarországon. De most a szigeten megértettem, hogy hol vannak azok a felnöttkorú pasik akik még értik azt a szót, hogy crowd surfing és hogy hát akkor valszeg mégiscsak maradnak a fiatalfiúk még egy darabig, mert azoknak legalább még van arcuk.

Lehet negyvenegy évesen így is kinézni mint Keith Flint, bár szerintem ő se érti hogy élte túl a 27. szülinapját. A Prodigy tagjai 40 körüliek mind a hárman (utánanéztem) és szét vannak ütve mintállat, ez volt ami leginkább megmaradt bennem, azonkívül hogy I got a poison, I got a remedy. Kivül belül őrültek, mint az alsó szomszédom aki velem kizárólag olaszul beszél pedig magyar.  

A tájékozatlanoknak semmiképp sem ezzel a videóval célszerű megmutatni, hogy milyen zene van a Szigeten. A Rohypnol pedig, ami a refrénben van, ami miatt kicsit cenzurázzák/betiltják a klipet itt ott, az a szexdrog amitől a csajoknál teljes lesz a blackout és nem kell megfutni a fölösleges köröket. Különben Pesten sztem ehhez elég a jóduma plusz egy jó layout, illetve ha menő focista vagy, akár lehetsz ronda is és ugyanúgy elájul mindenki egyből.

Vajon fiúk ellen is létezik egy viagra+akármi kombó? Vagy annak nem lenne piaca, mivel nekik úgyis elég annyit mondani, hogy na mivan, jössz? 

Az ember azt is megosztja a szeretőivel ha a HIV test negatív. Hadd örüljenek. Gyakorlatilag elmondhatjuk, hogy sikerült visszafelé eljutnom a mostantól istenbizony szűz leszek állapotba. Életemben először csináltattam ilyen tesztet a szigeten és arra gondoltam ha negatív lesz, soha többet nem fekszem le senkivel. Ha pozitív akkor meg azért, és abban az esetben úgyis ott dőlök bele az első sátorrúdba azonnal, nem titkolt harakiri szándékkal. Mindig is fiatalon és világhírű rocksztárként akartam meghalni. Nincs gáz, de úgy izgultam addig a 20 percig amíg ez kiderült, hogy ezt a státuszt többet nem teszem kockára. Kurvára fogok unatkozni a következő pár évben. Lol.

Valljuk be őszintén, jó jó kell az a világbéke, meg a szép cipőkben is van potenciál, de azért mégiscsak a fiúk dobják fel legjobban a napirutint.

Ha nők töltenek együtt időt, akkor lehetőleg, csak a pasikról van szó. Nem említeném az intrikát mint topicot, illetve a többi vérkomoly témát, amik momentán teljesen az out of focus kategóriában versenyeznek nálam. Miközben a cuki és kicsitcuki fiúk kitöltik a napjainkat, csak picit aggódom azon, hogy ha ez a rész már nem lesz önműködő, fogok e annyit keresni, hogy megtudjam magamnak venni csak egészség legyen meg térerő vagy marad a macska meg a sorozatok. Most olvastam, hogy a Madonna szarul viseli az öregedést, na tessék. Akkor a lóvé sem segít.

A férjem örökké fog szeretni és együtt öregszünk meg illúzióját, meghagyom a fiatalabb és rózsaszínebb generációnak, akiket szerintem csakis a svájci frank értékének emelkedéséből keletkező eladósodás fog összetartani forever, egy életen át.  

Különben a fenti fiú olyan híres, hogy ma vettem észre, hogy a Taft hajwaxon is ő van, de az hagyján ahhoz képest, hogy ő a Barbie pasija. Van egy lista, ahol a modell fiúk állnak hosszú tömött shortban és azon pld ő az első, mindegy. Van neve, de nem mondom meg, úgyse jár a Gödörbe. Lefogadom, hogy nem lenne ennyire híres, ha nem a Lagerfeld lenne a mentora. És most politikailag igazán korrekt voltam. Egyszer valaki mondja már meg nekem, hogy miért csak a melegfiúk néznek ki jól. Nem ér.

Jajdenagyon örülök annak, hogy ismerek olyan embereket akiknek a blogja bekerült a 10 közé. Van ugyanis egy verseny, csak mondom tájékoztatás képpen azoknak, akiknek van valódi élete. Szerettem volna az összes kedvencemre tenni egy übergigamega nagy likeot csak épp elfelejtettem megérteni, hogy ha egyszer szavaztál szevasz, mehetsz tévézni. Úgyhogy tulajdonképpen kijelenthetjük, hogy csak a véletlen müve, hogy pont arra a két blogra tettem a voksot. A sorrenden mult. Nem, én nem versenyzek, kicsi vagyok és önbizalomhiányos.   

Nincsenek szimpatikus mondataim, sem szimpatikus gondolataim. Konkrétan, megyek a saját agyamra. Körülbelül csak három posztot írtam majd töröltem ki az elmúlt pár napban. Olyan vagyok tisztára már én is mint a főnököm, mindenhez business reason kell. Ha nem akarnék válaszokat mennyivel könnyebb lenne pedig. Betaggelt élethelyzetek. Például eléggé valószínűtlen, hogy valaha olyan lesz a blogom, amit anyámnak szívesen megmutatnék. Talán, majd ha írok a csillámpónikról egy bejegyzést. Nem tudok kapcsolatban gondolkodni már és ragaszkodom a saját fürdőszobához. Egy másik lakásban.

Az jutott az eszembe a napokban, hogy úgy viselkedem, mint egy macska és leginkább két típusba lehet osztani a fiúkat akikbe bele szoktam esni, kizárólag átmenetileg. Nagyon remélem, hogy a mónika sóban kap szülinapi meglepetés ajándékot az a szemét, aki ezer éve, magával vitte az utolsó szépgondolatomat.

Összefutunk a háztetőkön, nem kérdez, egyből közli mire gondolt, mond két vicceset, jól néz ki, lehengerlő a stílusa, nem fél, nem tisztel. Hát igen baby, ez a kémia. Kiröhög. Peeersze csak kéresd magad, a végén úgyis....Falhoz vág, kurvajó vele, bár tudom nem lehet bebookolni a következő időpontokat egy félévre előre, és teljesen fölösleges lenne gondolkodni a közös étkészletbe gravírozott monogramokon. Majd beszélünk. Izomlázam van. Dehülyevagyok. Nem leszünk barátok.

 Nem ő akarja hogy vele legyek, én akarom. Ha ő akarná félek nem is lennék, soseleszvége hosszú híd van itt, az életben nem érünk át. Szelídít, nem nyomul. Nem bámulja a lábam. De mér' nem?! Csinos, okos, nyugodt, szép ez a fiú. Megvakargatja a fülem tövét, a hátamon is végighúzza a kezét, doromb doromb, dörgölőzöm, jó vele, nem adja el, jókat mond. Cirógatja a lelkem.Tervezem, hogy a nappaliban leteperem, de aztán mégsem jön el ez a rész, mert úgy érzem, ezt azért mégse illik. Jól viselkedem. Picit szégyellem is, hogy nekem mindig csak ilyenek jutnak eszembe.Tudom, hogy bejövök és nem vár semmit. Kedves, szeret is, de nem úgy. Különben se tudnánk megtartani egymást. Megunjuk. Nem leszünk barátok.

Remélem a következő cukifiúm egy ilyen dallal fog szerelmet vallani. Nincs igényem a lehazudom a csillagot az égről típusú üzenetekre. Szeretek Katával koncertre járni, nagyon. 

van az a fasza jó kis kanapé, az a bekuckózós puha, tudod, már húzod is fel a lábad, kicsit odateszed a fejed a szélére, fincsi kis kanapé ez, tisztára mintha nem is az ikeából lenne hanem a ligne roset-ból... És megszólal az a kurva telefon. Na. Ébresztő.

Kis vintage madárkalitkás világomba megint nem sikerült belépni. És a továbbiakban kizárólag a hófehér, hi-tech  nappaliba engedem be a vendégeket, mert a barátság küszöbös távolság legalább 3 lépés és nagyon kevés benne a nyálas jelenet. Elfújták a tündérporos, várakozással teli, kis repdeső izéket a szemem elől. Amikor én azt hiszem, hogy itt van valami esetleg picikét rózsaszínben játszó, másezminteddig, arról tutira kiderül, hogy ébredj fel béb, de nagyon gyorsan. Ha mondjuk örülnék, ha le tudna venni azzal a kurva nagy intelligenciájával a lábamról és kidumálna heti többször a bugyimból, a konyhában állva hátulról, akkor ez pld neki momentán nem szerepel, a zeneileg frankón aláfestett, konkrét tervei között. Mert el van havazva másfél évre.

Szeretem a felszínt, mindenki kedves és nem teher. Én sem. A túrista egy útbaigazításért hálás mosolygós, végig beszélget két megállót, nem tud magyarul de az anyja magyar, apja ausztrál, pest gyönyörű. A kiscsaj a menzán, csak azért mert szereti a séróm, nagy adagot ad és kicsit számol, a nevemet nem tudja. Nem akarnak beleszólni, megosztani, átruházni, én se akarom megmondani nekik, hogy mással most már akkor lehetőleg ne legyenek kedvesek, mert velem egyszer már voltak és jó volt, én meg utána fehér tetkóval egyből odaírtam a monogramom a tarkójukra. Mit képzelsz. Ez valami hülye szabály, hogy a közelség meg a beleszólási vágy az egyenesen arányos az eltöltött idővel, osztva kettővel a harmadikon?! Zárójel zárva, egyenlő c négyzet.

Komolyan veszi a kapcsolatunkat. Nekem ezt a mondatot nem mondták pár éve. Ki is írtam a tükörre, nehogy elfelejtsem. Az utóbbi időben leginkább a - Cica, átjössz? - hangzott el. Az a baj az okos fiúkkal, hogy a nemokos és szép fiúkkal egyszerűbb. Például kisebb a sor, meg amúgy se akarsz beállni. Mindig tudod, mikor van végszó és mindenki jól játsza amit kell, a fiú vérgeci de jól áll neki, te meg csak kicsit vagy könnyű, csak amennyire szükséges. Very easy game, nem tudod bebukni.

Azért mert valami olyan mintha, attól az még nem lesz az. Fogdmárfel. Semmi türelmem.

Feszülős görcshörcsög.

A gazdag fiút az nyomasztja, hogy van valamije és te annyira biztos, hogy be akarsz hozzá költözni a naphegyre, te kis csóró vidékilány, mégmitnem mitképzelsz. A másik meg elejt szavakat, hogy mije nincs és esküszöm olyan mintha zavarná, pedig engem nem kell meghívni. A fiúk néha konkrétan egyáltalán nem értik, mit esznek rajtuk a lányok. Néha a lányok se. A csuklócsontja például. Szép ízületek. Ha figyelembe vesszük, hogy nem tudom mit akarok és nincs türelmem egyáltalán, akkor egytől tízig mennyi esélye van annak, hogy én képes vagyok eljutni odáig, hogy ugyanazt akarjuk mind a ketten?

Amúgy is, azok a fiúk akikkel szerelmeskednék de ők nem akarnak velem, a pokol tüzén égjenek el és az örökkévalóságig kelljen a Csocsesz, Csak lóvé legyen című dalát hallgatniuk illetve latin szappanoperákat nézniük közben.

Manner maketh man. Na, meg is vagyunk.Valamilyen mindenkinek jutott. És a szürke is egy szín. Megint az történt, hogy a stílusból megmondja aki ismer, hogy ki használja így a szavakat. Pedig nem mindig akarom, hogy a komoly, általam tisztelt felnőttek és a szofisztikált alig uncsi  magyar nyelvet használó, értéket közvetítő én drágáim azt olvassák, hogy tökegyedül le tudom írni egy oldalon kétszer is, hogy kurvaélet. A rólam alkotott szépkép hipp hopp romba fog dőlni. Miss szimpatika itt dobja le az agyáról a láncot. Ebből lesz aztán az óriási reputáció. Inkognito hello.

 Nem a divat mondja meg ki vagyok. Úgy lettem végre trendy, hogy az elmúlt félév időjárása kiprovokálta nálam, hogy kénytelen legyek venni egy gumicsizmát. Tegnap. Made in skála. De legalább citromsárga, kis virágokkal. Jóhogy, ha már.

Nekem ilyen barátaim vannak.

na a Cleverbottal beszélgetni pont olyan mint némelyik fiúval. Nagyon vicces, nagyon értelmetlen. Pld ha megkérdezed töle hogy átjön e, nemet mond de visszakérdez hogy szereted e. Még ezt is tudja. A kisszemét.

Mindenki ici-picit szerencsétlen, velem az élen. Nem ismerek olyat akivel cserélni szeretnék de mondjuk 3ból össze tudnám rakni azt ami tetszene. Minden beszélgetés után kis csalódás, a realitás milyen hétköznapi. Én vagyok a hülye, hogy felülpozicionálok dolgokat. Nemtom mit vártam. Mondjuk, hogy mary poppins elvisz egy körre az esernyőjén és mutat valami extrát. Kis lufijaim szanaszét a földön tisztára kidurranva. Komolyan addig a legjobb, amíg csak a felszín van, addig csodás paco rabanne illatú illúziókban ringathatom magam. hello, mit is mondtál mi a neved....

Csak ne felejtsem el már, hogy a kérdőjel nemet jelent. Az igen az mindig rohadtul egyértelmű és tudod rögtön.

Szeretem, hogy tökjó zenéket írnak itthon. Jó, a videót ebben az esetben inkább hagyjuk.

de miért mindig csak a kidobó érzi úgy, hogy haverkodnia kell velem?! Például ott volt T is a hülye haverjaival de naná, hogy nem futottunk össze. Tényleg csak egy hónapja nem beszélünk lassan. Nem baj igazából, csak mondom.

Mennyire jellemző, hogy elmegyünk a tüctüc zenei fesztiválra, ahol én rátalálok az MR2 zenét játszó teraszra és ott ragadunk egész éjjel. A Guettából 10 percet láttunk mert egyrészt szar volt, másrészt rohadt szűk volt a balaton part. Az a minőségű embertípus ahová, mi kikérjük magunknak, nem tartozunk. Mi a szellemiségünkre vagyunk sznobok, sorry.

A többi nevet meg, akiket szintén nem láttam, nem bírom felsorolni se. Ebből is látszik, hogy milyen egy nyugdíjas lettem. Veszek is egy mamuszt most már, nehogy felfázzak.

Hol lehet beiratkozni továbbképzésre kereskedelmi elektronikus zenéből? És miért nem volt ott a cukifejű yonderboi például?

Alapból nem megyek be egy Burn arénába, ami sátor és tényleg nem sokan csak százezren vannak benne, nyilván nem lehetett nagyon meleg, ha kint is csak 30 fok volt éjfélkor.

Vajon mire számított, aki tűsarkúban jött, azóta ezen gondolkozom. Nem tudtam feldolgozni egyesek full sminkjét a tűzőnapon, pláza outfittel kiegészítve.

Voltunk egy olyan koncerten amit kb 15en néztünk és mi első sorban toltuk a groupie feelinget. Azóta is várom a utube videókat hogy betaggeljem magunkat rajta. Szerintem a fruttikat csak tévedésből hívták meg ide. Valami rendezvényszervező elnézte.

Viszont nagyon élveztem az egyestés interperszonális kapcsolataimat. (Arra gondoltam ha leírok ilyen szavakat ide akkor aztán végképp senkit nem fogok érdekelni sohatöbbé, valszeg eddig is csak a barátaim meg az exeim olvastak jófejségből. Több emberhez lehet eljutni egy kurvaélettel mint az idegen szavak szótárával, ne legyenek illúzióink ebben.)

Szóval, milyen vicces már összefutni a 400ban felszolgáló lánnyal meg az ugyanott törzsvendéggel miközben tiszta erőből ugrálunk, haverság pacsi azonnal.  A Dj meg tényleg tud isten lenni egy napig. Imádtuk. Be is jelöltük facen azóta már. Amikor úgy van összhang hogy nem is beszélünk. Csókot dobtunk a wings of love-ért, cigit adtunk mert leaktivitizte hogy szeretne, összenéztünk és ugyanazt gondoltuk józenének, jött fel a nap, brillante volt a víz, mi meg reggel 8ig nyomtuk, love is in the air.

Épp boldogok voltunk. Meg kell jegyezni a dátumot, kurva ritkán fordul elő.

Mondjuk, életemben nem voltam még ilyen koszos. Ellopták Kata heinekenes törölközőjét. A szemetek.

Itt ülök egy fiú alsójában amit mostanában szereztem. A fejünk fölötti buborékokba pedig az alábbi mondatokat irták. 

Olyan mintha régóta ismernélek.

Kiránt a hétköznapok zajából, minden egyes szavából szobrokat faragnék....

az van, hogy kizárólag a 3 éves fiúkra vagyok olyan hatással, hogy kézen fogva akarjanak velem közlekedni az utcán. Pedig már nálam az is súrolja a pedofília fogalmát, hogy nekem bejön az SP. De most határozottan volt rám igény. Hiába, a gyerekek meg a kutyák bírnak, kizárólag a felnőttekkel vannak komoly problémáim.

A 3 évesekben az a jó, hogy olyan kis boldogok. Még. Nem tudom minek örülnek annyira de annak nagyon. Például a BKV már majdnem vidámpark. Metro, villamos, mozgólépcső kombónak még senkit sem láttam így örülni. Jó, voltunk normális helyeken is nyilván nem csak a Blahán.

Amúgy rövidtávú programként még élveztem is a gyerekezést mert a Tomika kurvára hasonlít rám is pedig a tesóm nem vigyázott eléggé! viszont túl cool vagyok anyukának. Úgyhogy népszerűek voltunk a világban.

Továbbra is elrettenve figyelem azonban, az elvileg egy családban élő felnőttek egymáshoz való viszonyát és fel nem fogom, miért akarja nekem is mindenki ezt a rosszat, ha állítólag amúgy meg szeret.

Ragaszkodom az elméleteimhez. Kizárólag konstruktív kapcsolatban vagyok hajlandó élni. A döglött cápákat nem bírom el. (Aki nem érti a mondatot nézzen utána. Woody: Annie hall.)

A családom és közöttem áthidalhatatlan a szellemi szakadék. Úgyis mondhatnám hogy kurva nagy mint a grandkanyon.

Más. Óriási dolgok vannak néha, az élet úgy szivat ahogy bír. Az úgy volt, hogy végre egy kedves okos civilizált vállalható fiúval sétálok in downtown by night és hát nem belebotlunk T öt legjobb haverjába... Meg kell e említenem a hopp hopp egy randavú és a jó a blogod tipusú utánam kiabálások hangulatát vagy mindenki el tudja képzelni egyedül is?? Külön örülök, hogy ezt a kis jelentéktelen kiegészítő infót innen fogja megtudni az én saját WA-m. Sorry azóta is. Az az igazság, hogy a széptestű ÉS nemokos fiúk után az embernek nagyon kedve lesz okos fiúkkal tölteni az időt.

Mindenki soundon van. Én is leborotváltam a lábam és holnap.

Rosszul vagyok azoktól a pasiktól akik korban (értsd mindenképp idősebb nálam, ez valamiért nagyon fontos) egzisztenciában, fasztudja miben, mások szerint rohadtul ideálisak lennének a számomra mert BIZTOS családalapításon gondolkodnak, minimum fehér lovon járnak de legfőképp rendesek.

Kész vagyok ettől teljesen. Gáz, hogy ennyire a szar a message.

Jóképűnek mondott.

Amikor valaki messziről jött kitalálja, hogy neki van egy ismerőse aki nekem dejólenne. De meg is mutatja facen és lehidalok, hogy nemár.  Először is, az kizárt hogy én is ennyi éves lennék.

Amúgy meg nincs bennem semmi ideális. Az egész életemben nincs semmi ideális. Honnan következik akkor, hogy a fiú az legyen, nem vágom. 

Nem gyanús, hogyha ennyire egyszerű lennék mostanra már túl lennék rajta? Megragadtam volna az első komolyabb, kedves, még versekkel bombázó cukifiúm kezét és holtomiglan rohangálnánk a réten felalá. Vagy el lennék válva kétszer.

Nyilván mindennek van oka.

Pld az, hogy nem érdekel néhány társadalmilag fontosnak ítélt dolog.

Nem érek rá ezt az egyetlen, szőke-női-testbe-zárt tudatállapotú életet beáldozni a puha biztonságosságba a szabadságom árán. Másom sincs.

És nem vagyok gyáva. A magány a szabadság egy formája. Nem félek egyedül és nem értem mitől tünik úgy hogy igen. Tegye fel a kezét akinek azzal megyek az agyára, hogy vele akarok lenni. Naugye.

Aki másképp van bekötve mint a többiek az egyedül marad. Vagy ha mákja van talál egy olyat aki szintén ugyanúgy furcsa. De abból meg nincs több sok.

Nem kell hogy ideális legyen csak easy, érdekes, okos és leginkább korláttalan.

És nem kell beadni a komolyak a szándékaim trükköt. Az enyémek nem azok. bocsmá'

Az arroganciám és a gőgöm sodor mindig a bajba és rohadtul csak a lángoló hidak maradnak. Úgy lovagolok el a visszasenézek naplementébe hogy a csaknoris hozzám képest puhapöcs. Naná hogy volt már olyan,hogy csúnyán megszívtam ezt. Bőrömből nem bújhatok ki.

Eggyel kevesebb blogot olvasok most már pedig eddig se olvastam sokat (illetve eggyel többet is de az még túl új, kivárom mi lesz vele. welcome N ;)

Régebben úgy gondoltam, a blogok kurvára kitérdekelnek, mennyi szar van már a neten hihetetlen. De aztán láttam kettőt ami tényleg vicces,úgyhogy most itt vagyunk.

Sajnos az van, hogy engem nem érdekel mások nyomora és csöppet sem hiszem hogy az enyém érdekelne másokat, nincs bennem minimális szociális érzék, nem én vagyok a jóság de egyáltalán. Ha az emberek jók lennének nem itt tartana a világ ahol. Szóval hagyjuk a naiv dumát meg az illúziókat. A jóság meg a balfaszság között nagyon vékony az a hajszál. Aki túl sok érzelmet rak ki a face-re simán behideolom, mindenki tudja rólam.

Sztem az van, hogy a saját érzelmeink csak nekünk drágák a többiek meg pont leszarják őket és leginkább kurvára unalmas kitenni óriásplakátra. Árt a marketingnek.Nincs benne semmi kreatív sem semmi szórakoztató. Majd ha sírni akarok magamba nézek,végig gondolom a saját életemet és utána nyomban felkötöm magam a konvektorra. De tényleg. Ennyit a blogokról.

Szóval berágtam ma és T -t és az összes kis virtuális faszságát kibannoltam az életemből délután 2kor. Pedig az ő blogja ultra és kocka a hasa is. Én meg jókat tettem hozzá. Hány poénom végezte sajátjaként. A faszfej. Nagybüszkén kihuztam magam pénteken is,mert van olyan kommentelő aki tőlem idéz bazmeg mert emlékszik milyen nagyon okosat szóltam hozzá valamihez, két hónapja. Mondjuk az csak kicsit rémisztő,hogy vannak olyan hülyék az emberek,hogy amit leírsz viccből azt elhiszik és megjegyzik.

-Én vagyok a 325. nője.... 

-Tényleg? 

Sírok ezeken.

Jó lenne ha mindenki képben lenne hogy ez itt az internet és nem a kerületi városi bíróság. Nem kell mindennek pont olyan igaznak lennie mint egy dokumentumfilmnek a spektrumon.  

volt ma egy jóbenyomás. de messze lakik.

nabazmeg. Az ember kicsit nem figyel máris mennyi minden megváltozik. Kettőt kattintok, hármat likeolok és egyszercsak azzal találom szembe magam nagyon durván hogy az én kedves béna jóalakú T-met elviszi a rohadt média a píbe. Két év múlva olyan lesz mint az árpattila. Szexi dög, nyilván modellekkel házasodik és jóútra tér.  hellószia.

Nem elég, hogy ellenállhatatlanul geci és az aurája zsebében meg ott a puncimágnes, de ráadásul olyan alakja van hogy nem tudod nem bámulni. A kisszemétnek.

Szóval az van, hogy nagy valószínűséggel nemsokára olyan híres lesz, hogy az office-ban ciki lesz ismerni. Jaaa, hogy az az a csávó, na én azt a szar műsort nem nézem a cigánytévén adják. Hülye vagy, én arra vagyok büszke hogy értelmiségi vagyok. 

I never wanted to be rich and famous.

Ha önzetlen lennék, de kurvára nem vagyok, lófaszt, akkor örülnék, hogy most két olyan média szereplése is lesz amitöl előfordulhat, hogy írni fog róla a story magazin. Ki olvassa azt a szart, sose fogom megérteni. Befut, dől a lé, vezeti a mokkát, még több nőt dug meg, celeb faszságok, érdekbarátok, felkapaszkodó elitkurvák. The girls come easy and the drugs come cheap.  Még az is lehet hogy egyszer nyilatkozhatok, pénzért mégszép, hogy óh igen dugtunk kettöt, hatalmas szerelem volt a miénk. Ha egyszer is kimondja nevem a tv-ben agyonverem. Hypeolni kéne a cuccait ha jófej lennék, de már miért lennék az. Ö se. 

Meg akarlak ölelni mielött eljön ez a rész, a kis kedves hülye régi tomit.

Még mielőtt ezen teljesen kiborultam volna arról akartam írni, hogy vajon mire elég ha valaki szellemileg tetszik, mire elég egy ilyen elméleti izgalmi állapot. Ha valakinek az agya jön be abból lesz e szex. Jó, nem csak az agya, de elsősorban és mindenképp. Vajon a woody allen ki tudna e dumálni a bugyimból csak azért mert intelligens.

Aha, hogy hosszútávon a kifizetődőbb, meg a belbecs, blablabla. Oké köszi elég lesz.  

Van itt valami ami nem körvonalazódik eléggé, legalábbis én nem érzem mi a topic. Nem vagyok kicsit nagyon szexista de tényleg. Pld lehetnénk barátok. Még életemben nem sikerült, majd pont most. Persze.

Még a megszólításban is van fantázia amit a mailekbe rak. Imádom ezt.

Nem nagy a forgalom. De ennek ellenére nem történik valójában semmi.

Kaptam awardot mert jól nyomom az elvárt attitüdöt vállalatilag, nem vagyok rá büszke valszeg kicsit gáz ez asszem. Adnak vele pénzt, nagyon helyes.  

nemnormális milyen egy szar idő van július elsején már